2019.06.06. 15:12 | Lucilla | komment

Szeptember óta sok idő telt el, és mit mondjak, nem olyan év van mögöttünk, amit szívesen ismételnék, bár nyilván voltak jobb napos is közöttük, de összességében kemény és munkás időszak ez.

20190521_185010-01.jpg

Ákos szeptemberben leadta a csellót, a hokit is le akarta adni, nem volt túl lelkes az U18-as csapattal kapcsolatosan, én azonban - különböző okokból - arra kértem, hogy várjon pár hetet, utána átbeszéljük a kérdést. Az új edzője azonban csodát tett, mert mire elővehettük volna a témát, ő már nagyon lelkesen járt edzésre, meccsekre, a csapatban elképesztő jó hangulat uralkodott. Ákos annyira fellelkesült, hogy még koritechnika felzárkóztatásra is vállalkozott. A lendület amúgy egész szezonban kitartott, sőt, úgy néz ki, jövőre is marad a hoki. Bár az edzője jövőre már a felnőtt csapatot fogja vinni, remélhetőleg az új edző (akiről még nem lehet tudni, hogy ki lesz) is érti majd a dolgát, legalábbis ami a motivációt illeti.

A suli is jól megy, pedig ez az év már messze nem himbilimbi, mit a tavalyi, de úgy néz ki, felvette Ákosom a tempót, még a humán tárgyakból is várakozáson felül produkált, pedig azoktól erősen tartottam. Továbbra is komolyan DÖK-özik, meg jár mindenféle sporteseményekre is, ahogy tavaly is.

oi000279-01.jpg

Ez az év talán Áronnak volt a leghúzósabb, a szeptemberi események között erősen meghatározó volt az új tanító néni, aki - mit mondjak - nem lett kedvenc tanító néni az év végére sem. A megváltozott erőviszonyok az osztálydinamikát is erősen megmozgatták, így az első hónapok sok nehézséget hoztak. Aztán persze sínre kerültek a dolgok, végül a tanulás oldalon is sikerült felpörgetni Áront, így a bizonyítványa - várhatóan - jó lesz.

A hokiban végül Kalóz lett és maradt is egész évben, bár végül volt néhány "A"-s meccs is, amire behívták. Kalózként az egyik húzójátékos lett, ahogy az várható volt, bár a nagypályás önbizalma nem nőtt túl sokat a szezon alatt. Ezzel együtt keményen dolgozott egész évben, és még dolgozik szárazon is, mert még tartanak az edzések.

56529015_10205728433607248_2658151183570436096_n.jpg

Ábel ma ballag el az oviból, szóval néhány hónap múlva már csak iskolás gyerekeink lesznek. Ábel a nagyobbik bátyja nyomába lép és zenetagozatos osztályban kezdi majd az iskolát szeptemberben. Amúgy az utolsó ovis év vidáman telt, továbbra is rajonganak érte a csajok, legjobb barátja Ádám, de minden fiúval szívesen játszik, a lányok többségével is. Az óvónénik szerint minden szempontból érett az iskolára, amit mi is látunk rajta.

Ami a hokit illeti, az idei év Ábel éve volt, elképesztően jól ment neki. Ott kezdődött, hogy mindjárt az első meccsen az "A" csapatba osztotta be Karcsi bácsi, mondván, hogy annyira ügyes, hogy nem rakhatja a "C" csapatba, "B" csapat pedig nem lesz. Ezt követően egész évben benne volt az "A" és a "B" keretekben, és egyre jobban játszott, ahogy haladtunk a szezonban. Októberben lőtte az első gólját, amit még sok követett. Volt néhány feljátszása is, az utolsó U10-es tornán már három gólt is lőtt. Szóval nagyon sokat ügyesedett Ábel az évben, nagyon lelkesen edz és még mindig van egy éve az U8-ban. A hokis társai is nagyon kedvelik és nagyon jó csapat jött össze az idén, nagyjából ugyanaz a 10-12 gyerek járt ezekre a meccsekre, jól összecsiszolódtak a szezon alatt.

2018.09.10. 15:18 | Lucilla | komment

Szokásos éves szeptemberi bejelentkezés lesz ez, nyilván esélyem sincs, hogy mindent összefoglaljak, ami történt. Újabb hokiösszefoglaló, néhány kiegészítéssel ...

30713051_10204468007457382_2445467151851585536_n.jpg

Március elején úgy gondoltam, hogy a hokiszezonban már nem lesz nagyon új fejlemény. Azért lett, legalábbis Áron esetében, ő nagyjából mindent kihozott, amit ki lehet egy másodéves U10-es szezonból. Egyrészt minden "A" szintű meccsre be lett hívva, de volt pár "B" torna is, na meg nagypályások is. Az NHL és az U10 nagypályás tornán is az erősebb csapatba lett beosztva, bár itt azért érezni lehetett, hogy a kispályáról nagypályára való váltás nem lesz zökkenőmentes. Kispályán azonban töretlenül haladt előre, lett egyre jobb és jobb. Az EMHL nemzetközi torna (Euro Mini Hochey League) döntőjén már a második sorban játszott, nem is akárhogy. Az utolsó "C" tornára el sem kellett volna mennie, mert ugyan Áron a "C" bajnokságban volt nevezve, a 28 gól a tornán (az első a hatodik másodpercben!) eléggé nem fair az ellenfelekkel szemben.

33580959_10204609477274039_8155706178534375424_n.jpg

Aztán, volt még egy görhoki torna is, hivatalosan görhoki magyar bajnokság, ahol Áron brillírozott. Ő persze nem érezte brillírozásnak, mert görkorival egészen más élmény a hoki, sokkal megterhelőbb, lassabb és jóval izzasztóbb játék, mint a jégen, de fantasztikusan játszott, ebben mindenki egyetértett. Harmadikak lettek, ami kitűnő eredmény, különösen, hogy mindössze két sorral mentek, ami nagy hátrány egy ilyen megterhelő tornán a négy sorral játszó ellenfelekkel szemben. Ráadásul a sok visszamondás miatt Ábel is játszott, amúgy ő nagyon élvezte azt, hogy "feljátszik" U10-be és nagyon ügyesen tette is a dolgát, szépen felment a pályára, amikor kellett, lejött, amikor kellett és igyekezett nem lenni láb alatt. Áronéknak (egy másik Áronnal kiegészülve) ez viszont azt jelentette, hogy ketten játszanak három játékos ellen. Hasonló volt a helyzet a másik sorral is, bár ott a kis U8-as játékos néha ügyesen védekezett. Szóval erősen nehezített pályán végül dobogóra állhattak, annak ellenére, hogy a legerősebb klubbok is küldtek csapatokat, és volt csapat, aki amúgy a nyári szezont görhoki pályán tölti ...

Az év lezárásaként Áron több elismerést is kapott, egyrészt az U10 zárópartiján díjazva lett, mint az évben legtöbbet fejlődő játékos, másrészt az iskolai évzárón többkörös díjazásban részesült a teljesítményéért.

Ezzel zárult az U10, és áprilistól (már a tornák egy részével párhuzamosan) elkezdődtek az edzések az U12-ben. Itt rögtön sokkal kezdtünk, mert a korábbi, mindenki által kedvelt edzőt, aki az "A" csapatot edzette, elküldték, és nem lehetett tudni, hogy mi lesz, de végül úgy lett, hogy mindkét csapatot Csaba bácsi fogja edzeni. Csababát régóta ismerjük és kedveljük, Ákos nála kezdte magyar hokikarrierjét a Budai Bocsokban, onnak jöttek át mind a ketten a KMH-hoz. Az első időszak arról szólt, hogy a felkerülő és a régi játékosok felmérésével az edzők eldöntsék, ki megy vikingnek ("A" csapat), ki megy kalóznak ("B" csapat) és ki lesz kölcsön adva a Táti tigrisekhez a "C" bajnokságba. Áron már az edzéseket vikingként kezdhette, majd első körben ide lett beosztva. Na itt kezdődtek a bajok, hiszen az összes barátja, a korosztály döntő többsége kalóz lett, itt már az edzéseken is külön lettek szedve. Áron az elmúlt hónapok sikertörténetei ellenére sem érezte magát vikingnek, nagyon nem kívánkozott a nagyfiúk közé.

Nyáron mindenesetre nem foglalkoztunk az üggyel, Áron ugyan volt itt-ott hokitáborban, de végül sok hetet töltött távol a jégtől. Persze közben jött a hír, hogy Áront várják majd az érsekújvári edzőtáborban, ami igen stresszes hírnek bizonyult, pláne, hogy ez bentlakásos tábor. Végül két hét sima viking-edzés és rábeszélés után nem boldogan, de felszállt a buszra. Az edzőtábor végül nem hozott áttörést, nem szeretett meg vikingnek lenni, de az utolsó nap kimentem hozzá megnézni az edzőmeccset, és ott elképesztő jól játszott, amit nagyon jó volt látni, mert nagypályán Áron még sosem nem játszott olyan jól, mint kispályán.

40409990_10204964285344019_58508879184527360_n.jpg

Mindezzel együtt gyűltek a felhők, Áron továbbra is panaszkodott, hogy a nagyok csúfolják és hogy nem érzi jól magát, ez Csababá szerint a figyelmén is meglátszik, így végül a szezont kalózként nevezve fogja elkezdeni. Az U12 korosztály amúgy is nagy váltás, a kispálya után a nagypálya nem csak méretben nagyobb, de szabályokban is komplikáltabb, itt nem lehet magányos harcos már senki. Őszintén remélem, hogy ez segíteni fog, át tudunk lendülni a holtponton. Mert ugyan senki sem várja, hogy élhokis legyen, azért a tavalyi év sikerei nagyon jó hatással voltak az önbizalmára, ami nála különösen fontos ügy...

A sulit végül jó eredménnyel zárta, elégedettek voltunk a bizonyítványával. Ami külön öröm, elkezdett szenvedélyesen olvasni. A ropi naplójának 12+1 kötetét néhány hét alatt kivégezte, majd jöttek a Tom Gates könyvek és jópár van még a listán.

Ákos is igen jól muzsikált az iskolában. Hát még a zeneiskolában, ahol végre csellóból is letette az alapvizsgát, és egyébként is dicséretekkel zárta az évet. A suliban osztályelső lett, plusz a számtalan sportteljesítményéért is kapott néhány ilyen-olyan díjat. Mert hát az év során ő mindenben benne volt, legyen az frizbi (!)- vagy úszóverseny, gyorskori vagy más. Bekerült a DÖK-be, amit én kihagytam volna, de ő nagyon élvezi, és ennek köszönhetően az idei év első napján már igazgatói dicsérettel tért haza, mert részt vett a gólyatábor szervezésében és lebonyolításában. Ezen túl az első napon lestipistopizta az énektanár az énekkarba, meg csellózni a karácsonyi koncertre, meg táncolni a szalagavatóra (kevés a fiú a végzősök között), a matektanár meg a matekszakkörre ismét. Ez így eléggé eminensen hangzik, de már közben elkezdett lázadozni, nem akar énekkaros lenni, a csellót meg leadta, a hokit is le akarja … Mostanában elég sok időt tölt a számítógéppel, játszik persze, de például egy lepukkant laptopra is telepítget különböző oprendszereket… A hoki egyelőre marad, most már az U18-as csapatban.

30656845_10204459309159930_7002202362261536768_n.jpg

Ábel megkezdte utolsó évét az oviban, nagy lelkesedéssel. Persze még a nyár utolsó hetében letolt ő is egy edzőtábort, ami nem semmi egy hatévesnek, napi két jeges és két száraz edzéssel, na meg sok játékkal egész nap. Kicsit aggódtam, hogy délutáni alvás nélkül hogyan fogja bírni, mert hát ugyan volt csendes pihenő minden nap, de ők ehelyett „hangos” pihenőt rendeztek. Végül nagyon jól bírta, Karcsi bácsi el volt képedve, hogy mennyire ügyes, na meg, hogy mennyire jól figyel és hogy milyen jó kedvvel csinál mindent. Én is láttam pár edzést, Ábel is igen sokat fejlődött a nyári pihenésben, nagyon ügyesen játszik.

30628956_10204447381821754_4042140691751501824_n.jpg

A fejlesztést félárbócra tettük amúgy, nyáron kaptunk róla egy záró értékelést, a szenzoros integrációs torna végével. Ez alapján járhatna épp TSMT-re vagy alapozó terápiára, de amúgy a korcsolya is nagyon jó. Végül az a megoldás látszik most megvalósíthatónak, hogy az oviban lesz alapozó terápia, oda járni fog és természetesen marad a kori, heti háromszor, mert az alapozó torna pont üti a keddi edzést, bár ebben a korban a három edzés is elég sok, bár ő akár egész héten a jégen lenne, ha megtehetné, de nyilván nekünk kell ennek korlátokat szabni.

41506467_1892909774089040_3747346995686146048_n.jpg

 

2018.03.07. 15:23 | Lucilla | komment

Szóval az van, hogy már magam is kezdem unni, hogy a facebookon csak hokis témákkal jövök, nyilván nem érdekel az mindenkit, úgyhogy itt fogok részeltesebben írni a témában, ide úgyis csak az jön (?), akit kifejezetten érdekel, mi van a fiúkkal.

Merthogy hoki, meg hoki és még egy kis hoki, amiről mostanában szól az életünk. Néha van egy kis hoki is. Ha meg meguntuk, akkor jöhet a hoki. Most már Ábel is felszállt a vonatra, így szinte minden időnket a jégpálya mellett töltjük...

25550525_10203997634218345_7665415792076166420_n.jpg

Ákos az U16-os korosztályban játszik, mostanában kiemelkedően lelkesen. Mondjuk nincs könnyű dolga, az idén csak egy csapatot indított a KMH a bajnokságban, így nem mindig fér be a csapatba. Ákos sosem tervezett profi hokis lenni, bár mostanában néha felmerült ez is, mindenesetre keményen edz. Az edzője szerint lenne hova csiszolgatni a koritechnikáját, így megpróbálunk szerezni neki egy koritechnika tanárt, csak még nem sikerült a feszített programba beletuszkolni egy extra edzést. Új ezdőjük van idéntől, ami az elején elég nagy sokk volt, mert az új edző nem annyira kommunikatív, mint elődje volt, akit amúgy mind a gyerekek, mind a szülők nagyon kedveltek. A kommunikáció hiánya miatt az első időben erős zúgolódások voltak, Ákos még edzésre sem szívesen járt, nem értette, miért azt és úgy edzenek, de azóta sikerült jobban megérteni az új stílust és be is ért az új edzésterv, no meg néhány beszélgetés Kockával is sokat segített, mostanra mindannyian nagyon kedveljük őt.

Az U16-os meccsek amúgy rendkívül szórakoztatók, egy percig sem unatkozik az ember, gyors, pörgős meccsek vannak, néha verekedéssel tarkítva, pont, mint a profi hokiban. Ákos leginkább hátvéd pozícióban játszik, ez amúgy már az elejétől fogva jellemzően így van, bár néha csatárposzton is kipróbálta az edzője. Ákos elég harcosan játszik, nem ritkán állítják ki, de elvileg ez a dolga hátvédként. Persze nem a kiállítás, hanem a küzdés és keménykedés. Jövőre U18-as korosztály jön, az már egészen más tészta, kíváncsian várjuk. 27655320_10204177253348711_3092543261817859120_n.jpg

Áron pedig az idén teljes ámulatba ejtett bennünket. Ez a harmadik szezonja a jégen, a társaihoz képest elég későn kezdte, de végül szépen fejlődött, már tavaly is jól korizott. Viszont a meccseken nem nagyon villantott, szépen elkorizgatott a korongtól némileg távol. Még az őszi első tornán is mérsékelten tepert, én nyugtáztam is, hogy nem valószínű, hogy a hoki lesz a jövője. Ehhez képest nagyjából három nap múlva egyszer csak odajött hozzám Karcsi bácsi, aki az U8-asok edzője, de a hokis osztályosoknak is tart néha órát, hogy mi történt Áronnal, mit csináltunk vele a nyáron? Kérdő tekintetemre folytatta, hogy benn volt osztályozni a hokiórán, és hogy Áron elkepesztő fejlődésen ment át, egészen konkrétan álomszépen korcsolyázik, figyel, mindent jól csinál és kapott egy csillagos ötöst. Még áradozott vagy öt percig, majd még egy hétig, ahányszor csak találkoztunk, mesélt tovább. Ezen felbuzdulva elkezdtem figyelni Áront az edzéseken, és bizony egyértelmű volt a fejlődés, koritechnikában, ütőkezelésben, gyorsaságban, mindenben, de az is látszott, hogy ő erről semmit sem tud, ha játékra kerül a sor, ő nem megy a korongért (mert úgysem tudja megszerezni vagy ha mégis, akkor elveszik tőle) és nem is nagyon erőlködik néhány blokkolást leszámítva. Így aztán itthon elmeséltem neki, mit mondott Karcsi bácsi és hogy én mit láttam, na meg biztattam, hogy nyugodtan menjen a korongért, meg tudja csinálni.

A következő tornán (BHG C torna) még az utolsó sorban játszott, de ha jégre lépett, mindenkinek tátva maradt a szája, mert uralta a jeget. Minden körben azonnal megszerezte a korongot és végig is vitte, rá is lőtte a kapura. Persze csak egyszer ment be hivatalosan, meg még egyszer, amit nem adott meg a bíró, de teljesen egyértelmű volt, hogy tényleg nagyon jó játékos lett, csak agyban is el kellett hinnie. A következő meccsen már első sorba lett beosztva, mert már az edző is észrevette, hogy Áron mekkorát fejlődött, ekkor lőtt két gólt, majd egy hét múlva már négyet. Csak emlékeztetőül, tavaly az egész szezonban egyetlen gólt lőtt be ... A góllövészet persze csak egy része a dolognak, Áron innentől oroszlánként küzdött minden meccsen, mindenhol ott volt, az ellenfél számára rém irritálóan folyton blokkolt, elszedte a korongot.

A következő torna már egy B torna volt, itt már tapasztaltabb játékosok ellen játszanak a gyerekek. Áron itt is nagyon jól játszott, gólt is lőtt, ami nem kis dolog egy első B tornán.

A magam részéről azt gondoltam, hogy ennél komolyabb szintre nem jut Áron ebben a szezonban, ez is elképesztő fejlődés a tavalyi helyzethez képest. Így váratlanul ért bennünket, amikor Áront az edző behívta A tornára. Aztán még jobban leesett az állunk, amikor kiderült, hogy a két A csapatból az A1-es csapatba került, ami a legerősebb KMH-s csapat volt, csupa nagyon jó játékossal. Áron a tornán fantasztikusan játszott, felnőtt a feladathoz, pedig kemény meccsek voltak, a korosztály elitje játszik itt, a legjobbak. Persze a KMH csapata ezen a szinten inkább középmezőny, így a meccsek jó részét nem nyerték meg, de már bekerülni is nagy dolog bekerülni egy csapatba. Amúgy az állunkat azóta sem sikerült felszednünk, időközben már járt Áron nemzetközi tornán Bécsben, illetve más A tornán is, mindegyikről elégedetten és gólokkal hazatérve. Szóval vele most nagyon fut a szekér, ami nagyon jó, talán lassan ő is elhiszi, hogy akármire képes.

26907575_10204120273084240_2489952054215671367_n.jpg

És Ábelünk is igazolt U8-as játékos lett, már két tornával a háta mögött. Egyelőre ő még csak ismerkedik a tornák világával, de nagyon ügyesen játszik, középső csoportos ovisként nagy dolog egy 4-5 meccses tornát végigcsinálni, akár két fejjel magasabb játékosok között. Ábel mondjuk nem ijedős fajta, ő simán nekilódul a nagyoktól elszedni a korongot és persze nagyon lelkes, akármi is történik. Ami a legfontosabb, nagyon élvezi, az edzéseket is, a tornákat is. Én nem nagyon vagyok híve annak, hogy egy ovis komolyabban sportoljon, kötött foglalkozásokon vegyen részt, de Ábelnél egyszerűen nincs nagy választásunk. Persze mondhatnám neki, hogy majd két év múlva elkezdheti az edzéseket, de két éves kora óta a parkettán csúszkál és 'okizik, folyamatosan nyaggatott bennünket, hogy mikor fog rendesen hokizni, úgyhogy egyelőre itt vagyunk, járunk edzésre szorgalmasan, az edzésen szépen dolgozik, pedig nincs drill egyáltalán, lényeg, hogy jól érezzék magukat. Abban pedig nincs hiba.

2017.09.26. 13:48 | Lucilla | komment

Megnéztem a statisztikát, már tényleg senki sem olvas, úgyhogy teljesen a saját homokozóm lett a blog. Nagyon szeretnék amúgy gyakrabban írni, de egyszerűen nem fér bele, valójában most is lopom az időt. Alvás helyett éppen lehetne többet írni, de az alvásra szánt idő így is erősen meg van kurtítva, a létfenntartáshoz is kevés ...

Egy éve posztoltam utoljára, azóta - noha a dolgok alapvetően normális menetben zajlanak és kevés a váratlan fordulat - sok-sok minden történt.

19260479_10203302121030950_6286422698506734136_n.jpg

Ákos részéről túl vagyunk a felvételi procedúrán, ami nagyon nem úgy ment, mint vártuk, de most visszatekintve még az is lehet, hogy jól jövünk ki hosszú távon a dologból. A tavalyi év a felvételi és egyebek miatt nagyon nyögvenyelős volt, a nyomás, ami egy ilyen korú gyerekre helyeződik, az neki szinte elviselhetetlen volt. Amióta vége lett a sulinak, sokkal felszabadultabb, sőt, kommunikatívabb, és ezzel együtt minden fronton nagyon jól muzsikál. Szó szerint is, ugyanis az új csellótanár ráhatására - és az én ajánlásom ellenére - folytatja a csellót, a zeneiskolában rangidős csellistaként. Mit folytatja, még gyakorol is rendszeresen! Egyebekben a gimi jól indult, már a második héten nagyon megdícsérték az angol esszéit, matekból az évfolyamon a legjobb felmérőt írta (na ja, matektagozatra készültünk ugyi), kötelezték a matekszakkörre is. Ja, önszorgalomból matekozik otthon délutáni magányában ... Hokizik továbbra is, a svéddel bajban vagyunk, elfogytak az osztálytársak, így most nem indul osztály a svéd iskolában. Ezzel kapcsolatban egyelőre szervezkedés van folyamatban.

19990421_10203445724060936_419136149481470469_n.jpg

Áronom harmadikas lett, ami egyelőre nagyon jól alakul, tavaly a helyesírással nagyon küzdöttünk, de év végére sokat javult a helyzet. Minden szempontból sokat érett Áron, így nagy reményekkel nézünk az új év elé. Ja, tavaly is voltak nagyon pozitív meglepetések, mert mi ugyan régóta tudjuk, hogy kiskomám okos, mint a nap, de figyelmi, fegyelmi és hajlandósági problémák okán nem mindig tudja ezt mindenki számára nyilvánvalóvá tenni, azonban tavaly a kenguru versenyen megyei 16. lett úgy, hogy fél óra után elege lett a versenyzésből és kivonult a teremből ...

A harmadikas füzetre váltás egészen jótékony hatással volt a külalakjára, ami erősen meglepett, mert arra számítottam, hogy kell némi átállási idő és egyébként sem egy kaligrafikus alkat. Az év elejei felkészülés nélküli felmérők többségét amúgy kapásból jelesre írta meg (a helyesírásost leszámítva az összeset).

Ő is tolja a hokit, elég nagy óraszámban, az idéntől a száraz edzésekre is eljár, ami nagy dolog, mert ott futni kell. Mert hát fut ő, mint a nyúl, általában menés helyett is, de az irányított futás nem az ő műfaja. Szerencsére ez csak a kisebbik része a száraz edzésnek. Emellett egész nyáron görkori-technikázott, szakedzővel, bár az ő tudománya erősen a csapat tudása felett volt, megtanult például fél lábon szlalomozni.

21768249_10203713355191547_3919042552663463017_n.jpg

Ábel pedig öt éves lett, egy hetes partikkal tarkított ünnepélysorozatot szerveztünk neki ez alkalomból. Minecraft legokat kért és kapott, nem kis részben Áron sugallatára. Az oviban középső csoportot, továbbra is fürtökben lógnak róla a csajok a csoportban, a legjobb barátja pedig még mindig Ádám, akivel elválaszthatatlanok.

És ő a harmadik hokis a családban, tavaly óta szorgalmasan jár a hokisuliba, illetve az ovis hokira, amit különösen szeretünk. Elképesztő ügyes, legutóbb, amikor pár perces késéssel érkeztünk az ovis hokira, persze rajta volt Áron sulis hokimeze, kezében ütővel belibbent az nagyrészt új gyerekekből álló csoport mellé a jégre, a szülők összesúgtak a hátam mögött, hogy na megjött a profi. A Bikás parkban is nagyon népszerű, ahogy a görkori edzésen ő is repeszt a többiekkel, folyton hallom, ahogy mindenki elképed, hogy milyen pici és hogy milyen ügyesen korcsolyázik.

2016.09.22. 14:11 | Lucilla | komment

Az a jó abban, ha az ember végképp lemondott a rendszeres publikálásról, hogy már senki sem kéri számon, nem számít új bejegyzésre és ezzel együtt valószínűleg senki sem olvassa. Így hát csak úgy magamnak írogatok mostantól ...

Szóval az elmúlt másfél évben annyi minden történt, hogy lehetetlen akárcsak megközelítőleg felvázolni az eseményeket.

akos.jpg

Ákos nyolcadikas lett, a hetedik év elég kemény volt, az utolsó pár hónap még nekem is sok volt, és - ugye - kiemelkedően fontos az év végi bizonyítvány, erre a suli nem volt igazán tekintettel. Nem arra gondolok, hogy osztályozzák őket felfelé a felvételik miatt, hanem, hogy gondolják már végig: az utolsó hónapban miért kell minden (!) tárgyból hetente nagydolgozatot iratni, napi több számonkérés is volt rendszeresen, volt tárgy, ahol a félévben nem is kaptak jegyet vagy csak egyet, aztán az utolsó hetekben meg jópárat. Javítási lehetőség persze ilyen körülmények között, ha adódott is, nem sok reményt adott. Kémiából az osztály jó része - köztük Ákos is - a bukás közelébe került, annyira nem értették az anyagot, de minden héten írni kellett belőle. Mi az első pofáraesés után masszív tanulásba kezdtünk, szerintem tudta az anyagot, mégis sorra hozta az egyeseket ... Persze berohangáltam a tanárhoz, az osztályfőnökhöz, hogy mi a franc van. Keserves küzdelem volt legalább négyesre feljavítani a jegyét. De a többi tárgyból sem volt fáklyás menet. Mindegy, túl vagyunk rajta. Amúgy Ákos nagy terveket szövöget a gimnáziumi jelentkezéseket érintően, hát meglátjuk, de örülök, hogy magasra teszi a lécet.

Felkészítőre már jár, eddig úgy gondoltam, hogy más nem nagyon fér bele, de Ákos gondoskodott arról, hogy kellő mennyiségű tanulásra fordítható szabadideje felszabaduljon és eltörte a kulcscsontját, azaz persze nem ő törte el, hanem az ellenfél hátvédje, de mindenesetre jégre nem nagyon fog lépni az idén. A sérülést amúgy férfihoz méltóan viseli, egy-két nap heverészés után ismét teljesen önálló, még öltözködésnél sem kell segíteni neki, mindent megold.

Ja, úgy volt, hogy az idén már nem csellózik tovább, én be is szereztem némi búcsúajándékot Gábor bácsinak, hogy megköszönjük a sok-sok munkát, amit Ákos csellótudásába fektetett, de aztán a búcsú helyett Ákos a találkozóról úgy jött haza, hogy ő mégis inkább folytatja tovább. Ami azért meglepetés, mert tavaly még kényszeríteni kellett, hogy folytassa. Ezzel együtt a cselló is parlagon most a kulcscsonttörés miatt ...

aron.jpg

Áron iskolás, most már másodikos, és meg kell mondjam, hogy nagyon nagy megkönnyebbülés a tavaly nyári pánikrohamok után, hogy jól állunk a sulival. Pedig a suli nekem inkább csalódás, kicsit több rugalmasságot vártam tőlük, de összességében nagyon jól mennek a dolgok. Áron szeret járni, a reggeli kelések, a suliba rohanás megy, mint a karikacsapás, pedig az ovi idején minden reggel egy kínszenvedés volt. Persze nagyon-nagyon szigorúan veszem az esti rutint is, minden este f9-kor lámpaoltás, előtte le kell zavarni a bepakolás-vacsi-fürdés-mese köröket, mert tényleg szüksége van az alvásra. Így viszont még a hét második felében sem látom fáradtnak. A tanítónénik szerint Áron beilleszkedett az osztályba, bár néha elszáll a figyelme, de azért nagyon ügyesen csinálja a dolgokat. Mondjuk ide-oda ültetgetik, általában nem miatta van ültetés, de azért az ő szempontjait sem lehet figyelmen kívül hagyni, most például azt tartják a legjobbnak, ha egyedül ül, mert úgy jobban tud figyelni. Az osztályban vannak amúgy komoly viselkedésproblémás gyerekek, akik lekötik a tanerő fegyelmezési faktorait, én a magam részéről boldog vagyok, hogy Áron nincs köztük, ebben igen sok munkánk van, de beérett a sok-sok fejlesztés és pszichoterápia, Áron sokkal-sokkal nyugodtabb és együttműködőbb, mint korábban volt. Az elsős bizonyítványa is igen szép lett, pedig az én megítélésem szerint nagyon szigorú az osztályzás ebben az osztályban, beleértve a készségtárgyakat is.

Az iskolaotthonos osztályról időközben kiderült, hogy kevésbé iskolaotthonos, ellenben az öt tesiórát úgy oldják meg, hogy a gyerekek heti háromszor hokizni járnak. Ez váratlan fordulat volt tavaly, mert nem akartam még Áront sportra hordani, de végül nagyon jól alakult, mivel így a bátyja nyomába lépve ő is igazolt KMH játékos lett, és ehhez hét közben nem kell esténként edzésre járni, illetve persze lehetne, de én ezzel már nem akartam megterhelni sem őt, sem a feszített családi napirendet. Viszont péntek, szombat és vasárnap járunk edzésre, meccsekre, ami viszont kimondottam jót tesz a családi hétvégi menetrendnek. Még edzőtáborban is volt, pedig nem volt épp sétagalopp a napi 2 jeges, plusz száraz edzéssel.

abel.jpg

Ábel pedig időközben ovis lett, nagyfiú. A szobatisztaság stabilizálása nála igen hosszú ideig tartott, de ezen a nyáron végre sikerült minden igényt kielégítően megoldani a dolgot, szerintem az ágytisztaság is közel van. Ábelt amúgy az oviban is imádják, ahogy a bölcsiben is nagyon kedvelték, ezen persze semmi csodálkozni való nincs, elképesztő együttműködő, nagyon jól kommunikáló gyerek. És nemsokára ő is megy hokizni, mert nagyon szeretne, amióta Áron jár és ő is ott volt párszor, azóta otthon folyton "okizik", azaz a parkettán csúszkál, esik, kel. Sőt lett neki egy minihokiütője a bölcsis Emese néni révén ...

akosaronabel.jpg

A nyár egészen jól sikerült, voltak táborok, Balaton, de a fiúk a legjobban a családi soproni-osztrák nyaralást kedvelték. Voltunk arra már párszor, például négy éve, meg nyolc éve , így nem merülök bele a részletekbe, ugyanis a program nagyjából ugyanaz volt: nagycenki kisvasút, sonnentherme, familypark és hajtányozás. A fürdőzést most is megismételtük. Tulajdonképpen nem nagyon voltunk még így ötösben nyaralni, a balatoni, nagyszülős nyaralásokat nem számolom most ide, a nagy korkülönbség miatt most is stresszeltünk, hogy mindenki jól fog-e mulatni, de aggodalmunk teljesen feleslegesnek bizonyult. Bebizonyosodott, hogy korkülönbség ide, vagy oda, mindenkinek bejön, ha orrvérzésig program van, kifárasztós, lezsibbasztós, bírják akármeddig. Pedig minden nap egész napos, kifejezetten élménydús programot csináltunk, nem volt semmi lazítós nap közöttük, Ábel esetében ez azt jelentette, hogy egyáltalán nem aludt délután (a kocsiban volt, hogy bealudt egy fél órára). A fürdős napokon legalább nyolc órán keresztül fürödtek, csúszdáztak, szaladgáltak, ami még nézve is eléggé fárasztó volt. Este sem túl korán feküdtek le, reggel pedig keltünk, de ez sem okozott gondot. Viszont mindenki nagyon jól mulatott, nem volt vinnyogás vagy balhé. Áron minap amúgy kijelentette, hogy a nyár legjobb programja ez az út volt, még jobb is volt, mind a Minecraft tábor, pedig onnan is sírva hoztam el pénteken, annyira jól érezte magát.

(A nyaralás egyik fénypontja az volt, amikor egy erősen kígyónak látszó sikló tekergett a szálloda lépcsőjén, amikor visszaérkeztünk, így én konkrétan hülyét csináltam magamból, amint visítva követeltem a recepción, hogy csináljanak valamit ... Ők persze halál nyugodtan mondták, hogy ne aggódjak, az sikló, és gondolom, azóta is erről anekdotáznak maguk között.)

2015.05.13. 11:58 | Lucilla | komment

Úgy látszik, sikerült átállni negyedévenkénti bejegyzésre, amit talán hosszabb távon is képes leszek tartani ... Pedig hát az élet zajlik, és akkor egészen finoman fogalmaztam, nagyjából folyton úgy érzem, hogy egy orkán közepén állok és csak próbálok kapaszkodni, több-kevesebb sikerrel ...

Szóval, volt nekünk két születésnapunk áprilisban, elsőként egy tizenharmadik ...

dsc_0019_1.JPG

Maga a születésnap erősen zárkörűre sikerült, apa épp külföldön volt, de a fiúkkal hármasban sikerült azért némi ünnepélyességet csempészni az estébe. Némi meglepetést is, mert Ákos kifejezetten meglepődött, hogy kap szülinapi ajándékot, ugyanis úgy gondolta, hogy az előző pénteki mozi volt az ajándék ... Nem mondhatnám, hogy telhetetlen gyerek. Amúgy a korosodás elsősorban a modorán látszik, egyre szemtelenebb, de nagy szerencséje, hogy jó a humora, mert előbb kezdek el általában röhögni a beszólásain, mint hogy megsértődnék. Amúgy szerinte az élete csupa elfoglaltság, teher, nem elég az iskola, de hokiznia, csellóznia, svédeznie is kell, így hát nem tud kellő mennyiségű időt tölteni a szerelmetes telefonjával ... (Amúgy az iskolai szünetekben is ezzel töltik az idejüket, az összes fiú, egymás mellett ülnek egy padon és nyomkodják az izéiket ...) Ja, és a kamaszkorosodás egy velejárójaként nemsokára fix fogszabályzója is lesz ...

p5090095.JPG

Aztán, volt nekünk egy hetedik is ...

dsc_0049.JPG

Áronunk is elhagyta a kisgyermekkort, ami egyre jobban látszik is rajta, most már egyre könnyebb elhinni, hogy szeptembertől iskolás lesz. Mert felvételt nyert kiskomám Ákos iskolájába, az iskolaotthonos (mellesleg később informatika tagozatos) oszályba. Kicsit aggódtunk, mert igen nagy volt a túljelentkezés ebben az iskolában minden osztályba, de végül némi hátszéllel (Ákos révén, mint odajáró tesó) sikerült bejutni. Amúgy ég és föld a mostani helyzet a tavalyihoz képest, kifejezetten sokat változott Áron. Nem mondom, hogy kikerült a sajtkukac a hátsójából, de ha olyanja van, épp akár nagyon hosszú időt is eltölt egy-egy tevékenységgel, egy csomó dolgot alkot, a maga igen kreatív módján, a legkevésbé sem úgy, ahogy a többi gyerek teszi. Imád társasozni és nagyon ügyes is, bár a vesztés elfogadását még tanulnia kell, de ebben is jelentős előrelépés történt. Érdeklődik a betűk iránt, és kifejezetten várja, hogy megtanuljon olvasni. Azért persze még mindig a legjobban harcolni szeret, most Amerika kapitány az egyik példaképp, meg a Vasember is persze.

p5090083.JPG

Ági néni szerint már nincs szüksége pszichológusra, de még ebben a hónapban járni fogunk, a többi fejlesztés még tart, a szenzoros tornát még nyáron is szeretném folytatni, amíg lehet. Illetve megyünk még a Vadaskertbe egy napközis jellegű fészek programra, ami remélhetőleg segít még inkább egyensúlyba hozni a dolgokat. Amúgy az indulatkezelési vonalon is határozott előremozdulás látszik, a kötelező, de nem szeretem dolgok elfogadásában is javul a helyzet.

Aztán van nekünk egy nem mostanában születésnapozó két és fél évesünk is ...

p5090073.JPG

Ábelünk továbbra is egy tündér, akiért mindenki csak rajong, ami nem is csoda. Ki látott már olyan két és félévest, aki gyakorlatilag nem hisztizik ... Néha napok-hetek is eltelnek sírás-rívás nélkül. Ha valamiben nem értünk egyet, simán meggyőzhető, nagyon kevés dologhoz ragaszkodik igazán (pl. egyedül száll fel a villamosra, még a kezemet sem fogja), azt általában igyekszünk tiszteletben tartani, a többi dologban pedig igen rugalmasnak bizonyul általában. Még a gyűlölt szemcseppezést is meg lehet vele beszélni, hogy hogyan is csináljuk, és akkor nem sír. (Sajnos a szeme sűrűn gyullad, folyton beleken valamit, továbbá a kedvenc kajónk is a földön húzódik mindenfelé a városban, ez sem segít az ügyben...)

Gyönyörűen beszél, tisztulnak a nehezebben képzett hangok, hosszú összetett mondatokat is alkot, sőt komplett történeket is elmesél időnként kalandjairól. Ezek általában tömegközlekedési tárgyúak, jelenleg ez a kedvenc témája, egész nap folyamatosan képes beszélni a villamosokról, metrókról, és meg is teszi ... Imád biciklizni a futóbiciklijével, télen is sokat ment vele, így mostanra már tökéletesen egyensúlyoz, és eszméletlen tempóra képes ... Ja, a gondozónők úgy döntöttek, hogy leszedik róla a pelust, na most én még korainak tartom, de szorgalmasan hordom be az összepisilhető holmikat, majd az összepisilteket meg haza. Kiskomám borzasztó büszke amúgy, akármi is történik, mindig meséli, hogy épp hol sikerült bepisilnie. Néha a wc-be is jut persze pisi szerencsére.

Egyre többet játszanak együtt Áronnal, aki mostmár komoly partnerként is kezeli időnként, persze az idill nem feltétlenül tart sokáig, de ez akkor is nagy dolog. Ákossal pedig különösen jóban vannak, szerdánként pl. Ákos szokta felöltöztetni, mert ezen a napon mi is igen korán kelünk, Ábel pedig annyira boldog, hogy a bátyjuskával van, hogy el is felejti, hogy nem szeret korán kelni ...

Előttünk a nyár, amiről még majdnem semmit sem tudok, pedig most már ideje lenne tervezni, de hát itt van pl. a házunk felújításának újabb szakasza, apa úgy gondolta, hogy nem elégszik meg némi festéssel, padlólerakással az előszobában, hanem jól ki is bővítjük azt, így most ismét fényévekre került az a pillanat, amikor végre legalább a házon belül rend lehet ...

2015.01.01. 23:59 | Lucilla | komment

Telik-múlik az idő, már ismét túl vagyunk egy decemberen, karácsonyostól, szilveszterestől, egyebektől ... Megmondom őszintén, ahogy öregszem, egyre kevésbé látom varázslatosnak ezt az időszakot, egyre inkább a melót látom, ami ezzel jár, aminek egy része persze kifejezetten örömteli, de attól még meló, ráadásul rutin feletti. Namármost nálunk a rutin is rendesen kitölti az időnket, úgyhogy bármit bepréselni eléggé nagy művészet, bár leginkább kemény döntések sorozata, azaz leginkább valami helyett lehet beiktatni vásárolgatást, ajándékkészítést, stb.

A helyzet cifrázásaként sikerült úgy szervezni, hogy december 18-a óta dolgozom is, úgyhogy ebben az évben már több munkanap is a hátam mögött van, bár ez a rész inkább kisimító jellegű volt, tekintettel arra, hogy az államigazgatás malmai lassan őrölnek, így semmi infrastruktúra nem állt rendelkezésemre, így némi értekezleteken kívül érdemi munakmennyiség elvégzésére nemigen volt módom. El is kellene valahogy tenni ezeket a tétlen pillanatokat valahogy későbbre, mert unatkozni nem lesz többé lehetőségem, ha egyszer beindul a verkli úgy igazán.

Mondjuk annak idején úgy terveztem, hogy mire elérkezik a munkába állás pillanata, minden kész lesz, rend és tisztaság, ajándékok beszerezve, kaják előkészítve, és így tovább, ebből persze szinte semmit nem sikerült készre intézni. Mindenféle akadálypályán haladt a novemberünk, decemberünk, voltak betegségek, Áronnak kivizsgálások, nyílt napok és fogadóórák, karácsonyi ovis, bölcsis és iskolás rendezvények, iskolakeresés, szóval, ami a csövön kifér.

Áron allergiavizsgálata (bőrvizsgálatos pollenteszt) masszívan pozitív lett, gyakorlatilag csak a penészre nem allergiás, amúgy mindenre, a porra különösen. Ehhez jött még egy ételallergiavizsgálat is, vérből, na ott szerintem a személyzet aznapra szabadságot kért, miután végre sikerült Áronból kifacsarni a szükséges mennyiséget. Négyen fogtuk le! Kintről nyilván úgy hangozhatott, mintha életlen késsel nyúznának odabenn hatéveseket, bentről sem volt kevésbé meghatározó élmény. Utána nekem is kellett vagy két óra, mire le tudtam nyugodni. Őszintén remélem, hogy az elkövetkezendő 5 évben nem lesz szükség semmilyen komolyabb vizsgálatra, mert a bőrteszt és ez kellően elriasztotta kiskomámat a kivizsgálásoktól.

Viszont lesz másfajta kivizsgálás is, megyünk a Vadaskertbe, ami szintén elég izgalmas történet, és ez olyan izgalom, amiről a magam részéről simán lemondanék. A nevtan vetette fel amúgy, pedig eddig én forszíroztam volna, hogy menjünk és zárjunk ki mindent, amit ki lehet, de eléggé meggyőzően állította a pszichológus, hogy semmi szükség, már magam is elhittem, erre tessék. Végül azért kell menni, mert egyértelmű, hogy kell még fejlesztés Áronnak, de csak akkor tudunk támogatott verzióban részt venni, ha van róla hivatalos papír. Volt amúgy egy intelligenciavizsgálat és egy képességfelmérés, amiből kiderült, amit eddig is tudtunk, hogy egyrészt okos, mint a nap, másrészt ha valamit nem óhajt csinálni, azt nem csinálja, így az iq teszten is alulteljesített az uncsi figyelmet igénylő feladatokban. Mivel a vadaskertbe csak januárban tudunk menni, és ki tudja, mikorra mondanak valamit, na meg mikor lesz belőle fejleszés, így aztán elmentünk az újbudai Fejlesztőházba is, ahol szintén felmérték kiskomámat, megerősítették az idegrendszeri érettlenséget, úgyhogy most szenzoros integrációs tornára is járunk.

Nos, nem volt hát unalmas a karácsony és egyebek nélkül sem ez az időszak. Ezzel együtt viszonylagosan kevés stresszel sikerült abszolválni a beszerzéseket. Mivel amúgy sem megy nekünk ez a pakolászunk, sütünk, főzünk szentestére ünnepi hangulatban dolog, úgy döntöttünk, hogy a 24-ét az Aqua-worldben töltünk, ami igen bölcs elhatározásak bizonyult.

dsc_0002.JPG

A fürdőben ilyenkor kifejezetten kevesen vannak, egyik csúszdánál sem kellett várni, a medencékben is kényelmesen lehetett fürdőzni. Odacsábítottuk a család nem kis részét, így végül nagyon jó ráhangolódás volt a szentestére. Egészen sötétedésik ott voltunk, a fiúk kellően kifáradtak, így otthon is sikerült igen jó hangulatban készülni a vacsorára. Én előző nap mindent előkészítettem, így míg a fiúk feldíszítették a fát, gyorsan összedobtam a klasszikus menűsort. A vacsora szokatlanul emelkedett hangulatban folyt le, majd az este további része is kedélyes maradt. A fáradság miatt Ábel gyorsan elaludt, Áronnál is ezt reméltük, így elkezdtük nézni az Igazából szerelem c. filmet, Ákost is invitálva, majd Áron is megjelent, hogy őt se hagyjuk már ki. Mondjuk ez a film nem kifejezetten a 6 éves korosztálynak készült (néhány jelenetnél a 12 éves korosztály is befogta a szemét), viszont kiskomám igen gyorsan elaludt apa ölében, így aztán mire a film igazán beindult, ő már horpasztott.

Másnap reggel az ajándékbontás is jó hangulatban zajlott, ennél a körnél a "hülyejézuska" tiráda is elmaradt.

Áron geomag proteont kapott:

dsc_0004.JPG

Ábel pedig egy villamost, ami aztán néhány kör után met-ró lett, onnantól kezdve mindenkit javított. Amúgy azóta minden nap órákon át nyílnak az ajtók, csukódnak az ajtók, fel és leszállnak papírdarabok, kisebb figurák, pl. egy kacsa (kaka).

dsc_0005.JPG

Ábel beszélőkéje amúgy igazán meglódult az elmúlt két hétben, csak nézünk, hogy milyen szépen fogalmaz, bővített mondatokban, gyönyörűen használja a ragokat (anya, kérem a vizet!). Így aztán most már mindenről beszámol (Áon bántja Ákost!) és elmesél mindent (Mama és papa felszálltak a vonatra, Ákos is felszállt a vonatra ...) Nagyon cukin képzi az "s" hangot, "r" még nincs, de néha mintha már ott lenne valami "r" kezdemény ...

Ákos tüzijátékot kért és kapott, erről nincs kép, szilveszterkor fel is lőttük, úgyhogy mi is beszálltunk a környéken hagyományos mulatságba.

Karácsony másnapján aztán Operában voltunk, a Diótörőnél, ilyen sem volt még, Ákos kifejezetten élvezte. Szombaton jöttek Valiék, úgyhogy aznap ismét ajándékbontás volt, ez már kevésbé volt kedélyes, Áron először nagyon hepi volt (lézeres lővős karszalagot kapott), aztán meglátta Ákos kémszettjét, onnantól egy óra ordítás volt, hiába kaphatott meg mindent kipróbálásra, ő akart lenni minden kémcuccok "felelőse". Miután túljutottunk a krízisen, szerencsére sikerült rendezni a hangulatot is.

dsc_0019.JPG

A szilveszter várakozáson felül bulis volt, mi úgy készültünk, hogy egész este eszünk és tüzijátékot nézünk az ablakból, Kelenvölgy és Rózsavölgy igen bőkezűen szórja ilyenkortájt a rakétákat. Aztán Ákos előző nap Beniéknél előszilveszterezett és ha már visszahozták őt, itt is maradt az egész família, így aztán volt evés, ivás, társasjáték, 11 körül mi is felküldtük a rakétákat, és jócskán belehasítottunk az éjszakába, ahogy kell.

2014.11.06. 11:03 | Lucilla | komment

Alig másfél hónap késéssel, de beszámolok Ábel szülinapjáról, ami egy igen szép kora őszi napon tartottunk kies otthonunkban. Ábelünk igen gyorsan két éves lett, csak lesünk, hogy hova is lett ez a két év, amióta itt van velünk....

Ilyen volt ...

IMG_20120923_102359.jpg

Ilyen lett ...

P1010046.JPG

11,5 kg, 86 cm, egészen átlagosnak mondható méretekkel rendelkezik. Két évesen kiskomám már mondatokban beszél, és elképesztő, hogy mennyire jól érti, hogy mit mondunk neki, egészen részletes utasításokat is pontosan teljesít, ezzel amúgy folyton lenyűgöz, miközben az elvileg jóval érettebb tesók nem feltétlenül képesek erre. Nagymozgásokban is nagyon ügyes, mostanában már két lábbal ugrál lépcsőn is, a szülinapi ajándék futóbiciklit is rendeltetésszerűen használja.

P1010062.JPG

Mindenért rajong, aminek kereke van, de a legnagyobb kedvencek a villamosok és trolik, trolit ugyan ezen az oldalon ritkán látunk, úgyhogy néha csak ezért kirándulnunk kell. A bátyusokért rajong, nem kell kétszer mondani neki, hogy ő is szálljon be a bohóságokba, ő mindenben benne van. Szívesen leül könyvet olvasni, ha épp nincs, aki felolvassa neki, hát megoldja magának. Esténként, amíg a bátyust fürdetem, ő már üdén és tisztán a szobájában szokott játszani, ilyenkor néha a teljes meséskönyv dobozt kiüríti és átlapozza (nem mindig sikerül szintidőn belül hozni a tesó gatyába rázását). Amúgy Ábelünk igazi szűz, pedáns és imádja rendszert, nála az esti altatás igen könnyű ezért. Egyrészt, ha már fáradt és nincs kedve játszani, fogja magát és sokszor kérés nélkül elpakol, mindent a helyére (!), ha véletlenül kimarad valami, mert nem veszi észre, már az ölemben zajló altatási fázist is meg kell szakítani és haladéktalanul intézkedni kell a játék megfelelő elhelyezése érdekében, addig nincs nyugalom. Ezzel ki is lehet borítani, ha ő szépen sorba rendezi a játékait játék közben, nem szabad elmozdítani a dolgokat, különben balhé van. Amúgy a napirendi sorrend is szent, ami igen jó, mert sosem vitázik, hogy aludni kell, ha lejárt a zenélő vetítő, megy az ágyba boldogan, cumikájával, takarójával ("kajó") és gyakorlatilag sosem kell bemenni hozzá, mert mondjuk randalírozik alvás helyett. Az éjszakát is átalussza, ha kel, annak mindig van oka, általában az eltűnt cumi/kajó, esetleg eldugult orr. Reggel sem követeli az azonnal szülői beavatkozást, szívesen elénekelget magában, vagy eljátszik, csak akkor szokott reklamálni, ha már nagyon régóta ébren van és nem tűnik fel senki (se tesó, se szülő). Amúgy érdekes, hogy ugyan ki tud mászni, mégis benn marad az ágyában, amíg ki nem vesszük (vagy Áron ki nem cibálja).

Ja igen, és kiskomám már bölcsis, szeptember közepe óta járunk, először beszoktatásképp, most már élesben. A beszoktatás nagyjából úgy ment, ahogy vártam, azaz volt némi picsogás két reggel, amikor már ott hagytam, de gyorsan megnyugodott, és már a beszoktatás két hetének végén örömmel ment be, a gondozónők beszámolói alapján végig vidáman játszik. Az alvásra már egy nappal a tervezett időpont előtt sort kerített, amikor a többiek ebéd után az ágyba vonulásztak, ő is fogja a takaróját és lefeküdt (mondom én, hogy rend a lelke mindennek). A gondozónők boldogan hagyták, van épp elég nehezen altatható gyerek a csoportban. Azóta is jól alszik, jól eszik, olyasmiket is, amiket a tesók semmilyen körülmények között, pl. spenót ... Amikor megyek érte, általában kedélyesen játszik, mostanában főz, ha meglát, szalad hozzám.

Amúgy elvileg dackorszakban vagyunk, de szinte sosem balhézik, amit én jórészt annak tudok be, hogy a tesók balhéznak helyette is, így ő úgy érzi, neki már nem is lehet. Nem tudom, ez mennyire jó, egyelőre ha mégis balhézik, mert fáradt vagy éhes, akkor mindig elmondom neki, hogy szíve joga neki is néha kiborulni, szóval csak adja ki magából, ahogy kell.

2014.09.02. 14:38 | Lucilla | komment

Ez a nyár úgy ment el, hogy valójában itt sem járt, ami eléggé letaglóz. Nyilván elég sokan fohászkodtak már júniusban, hogy édes Istenem, csak meleg ne legyen, hogy hát ezek az óhajok meghallgattatásra találtak ... Mindegy, most legalább tíz hónap újabb várakozás jön, hogy végre ne kelljen fáznom.

DSC_0029.JPG

Ezzel együtt a nyár jól sikerült, pedig nem is nyaralgattunk a szó eredeti értelmében. Ugyan a Balatonig elmentünk néhányszor, de ezek inkább családlátogatási megmozdulások voltak, mint valódi nyaralások, már csak az időjárás miatt is, na meg hát például a leghosszabb ilyen kiruccanáson Ábelünk épp benyalt valamit, amiról már értekeztem alább is.

Viszont igen jó döntésnek bizonyult, hogy nem mentünk sehová, hanem itthon, a saját kertünkben nyaralgattunk. A két kisebb fiú amúgy sem viseli jól az utazást, a nem saját ágyban történő alvást, én meg nem viselem jól a százezer holmi be- és kipakolását, ami ilyenkor szükséges, így már tavasszal eldöntöttük, hogy budapesti mulatságokkal fogjuk tölteni időnket. Na meg, első nyarunk a házban, a kertünkben ücsörögni úgyis hozza a nyaralás fílinget, ilyen kilátással meg amúgy is ritkán lehet szállást kapni. A bérelt házak infrastruktúrája meg sem közelíti az itthonit, és mindenki a saját kényelmes és megszokott ágyában hajthatja álomra a fejét. Na meg ha épp nincs kedvünk, hát nem megyünk sehová, nincs az a kényszer, hogy ha már idáig eljöttünk, mindent meg kell nézni, ki kell próbálni.

P7150164.JPG

Persze Ákos viszonylag kevés időt töltött velünk, ő az ország különbőző szegleteiben töltötte ideje nagy részét. Volt két hétig vizilabdatáborban, majd felment Hűvösvölgybe vasutaskodni, volt a Balatonon mindkét nagyszülőnél, pancsoló táborban szintén a vasutasokkal, na meg egy igen kemény edzőtáborban Miskolcon.

P7130122.JPG

Végül jóval kevesebb kirándulást intéztünk, mint terveztük, de voltunk azért itt-ott. Például a Vasúttörténeti Parkban, az Aqua-worldben, bobozni, hajózni, kisvasutazni, játszóterezni és így tovább. A legjobb az itthonmaradásban azonban az volt, hogy nagyon sok olyan barátunkat, akikkel az elmúlt években a külföldi lét, építkezés, költözés és egyebek miatt kevesebbet tudtunk találkozni, vendégül láthattuk. Úgyhogy egymást érték a grillezések, ebédek és vacsorák, amik persze jórészt egész napos mulatságba torkollottak. A köztes napokon pedig csak henyélgettünk, már amennyire henyélni lehet ennyi gyerek mellett.

P7070146.JPG

A nyár nagy fejleménye amúgy, hogy Áron végre megtanult társasjátékozni. Persze eddig sem azért nem játszottunk, mert ne lett volna képes megtanulni a játékszabályokat, hanem mert nem igazán viselte jól a vereséget és akkor most nagyon finoman fogalmaztam. Most sem mondom, hogy örül, ha nem ő nyer, de egyrészt már tud veszíteni, másrészt viszont eléggé jól kombinál ahhoz, hogy igen gyakran nyerjen. A solo az egyik sláger, ebben rommá ver bennünket, de jöhet a digit vagy a catan junior is. Ákos a táborokból hozott haza néhány izgalmas kártyajátékot is, ezeket is kipróbáltuk.

DSC_0049.JPG

A másik fejlemény, hogy Áron mostanra már eljutott a szocializálódás azon fokára, hogy akár napokon keresztül is eljátszik kortársaival különösebb beavatkozás nélkül. Eddig azért viszonylag sűrűn kellett surlódásokat elsimítani, bármennyire is jó haver volt a játszótárs, most viszont egyik ámulatból estünk a másikba egész nyáron, hogy különbőző korú és nemű gyerekekkel, akikkel korábban nem is találkozott, vagy ha igen, hát mondjuk évekkel ezelőtt, teljesen jól elmulattak. Így aztán a vendégfogadós napok külön nyeresége volt, hogy Áronnak volt játszótárs, akikkel lehetett pl. avatározni.

P6110125.JPG

Ábelünk pedig szintén élvezte a nagy társasági életet, ő aztán mindig nagyon boldog, ha jön hozzánk valaki. A nyár eleji betegség óta szerencsére semmi sem rontotta el az ő jókedvét, azóta kétszer annyit kapott magára, mint amennyit akkor lefogyott, a mai mérés alapján 11 kg és 85 cm, ezek lesznek a hivatalos 2 éves adatai. És hát egy korszaknak ismét vége: a nyáron felvételt nyert kiskomám a bölcsödébe, jövő héten kezdjük a beszoktatást ... Én tegnap óta dolgozom ismét, ami persze csak papíron történik, van egy kis szabadságom még, úgyhogy egy darabig még itthon húzom az igát.

Tegnap óta suli, Áronnak ovi új csoporttal, úgyhogy ősz ezerrel és csak remélni merem, hogy legalább az őszünk kedélyes lesz időjárásilag, ha már a nyár nem volt az ...

2014.07.11. 14:58 | Lucilla | komment

Azt hiszem, nem nevezünk a legaktívabb blogszerzői kontesztben továbbra sem, de hát az élet rohan, én csak futok utána ...

Vége a tanévnek (már egy hónapja, ugyi), az ovi is zárva, úgyhogy nyaralgatunk meg ilyesmi, de megpróbálok felzárkózni az elmúlt hetek eseményeivel.

DSC_0038a.JPG

Áron csoportja elballagott az oviból, ő is félig meddig, mert a következő évben új csoportba kerül, egy szintén maradó kislánnyal együtt. Ez ismét nem lesz könnyű, remélem, az új csoportban is sikerül megtalálnia a helyét. Áronom már túl van néhány hét nyaraláson, volt egy bő hetet Balatonszárszón, majd Kaposváron lovagolgatott, és sikerült még Bélatelepen is marasztalni egy kicsit, persze ekkor már csak úgy, hogy én is maradtam vele.

2014  06 24 Áron Lovagol második nap 036.jpg

Kaposváron, ahogy említettem, lovagolt, azaz gyógylovagolt, ami nagyon jól sikerült végül, bár a kezdés szokás szerint nem volt könnyű, első nap még felszállni is alig akart, de aztán rájött, hogy jó mulatság, így aztán egy hétig minden nap lovagolt egy kicsit Bourbon hátán, a gyógypedagógus is elégedett volt a fejleményekkel. Reményeim szerint még lesz folytatása a lovas kalandnak.

Fenyvesen ismét együtt játszhatott a harmadunokatestvér haverral, Gusztival, akivel igazán olyanok, mint a zsák,meg az ő foltja, egészen izgalmas volt figyelni, ahogy ez a két nehéz természetű gyerek egymással teljes egyetértésben mulat. Persze nem mindig volt idilli az együttlét, de széjjelválaszthatatlanok voltak.

 DSC_0031.JPG

 Ábelnek közel sem volt ilyen vidám ez a balatoni hét. Hogy az oltás miatt, amit pár nappal az elutazás előtt kapott, a két, időközben kibújt szemfogának köszönhető-e, de érkezésünk utáni nap belázasodott kiskomám, majd tíz napon keresztül folyamatosan lázas volt, három doboz lázcsillapítő kúpot kapott, a pelenkázás szegényemnek egyet jelentett a tortúrával, már akkor is sírt, ha csak valóban a pelenkacsere volt a cél ...

DSC_0043a.JPG

A fenyvesi doki nem kapott a szívéhez a második megjelenésünkkor sem, aztán futottunk egy kört még itthon is, a második antibiotikum kúra után most már rendeződni látszik a dolog ... Azzal együtt is elég nyomasztó volt, hogy a lázon és némi köhögésen kívül semmi tünete nem volt, ha épp nem volt 39+ fokos láza, még a kedélye is elég jó volt Ábelünknek. Az alvás persze emiatt és a nem otthoni környezet miatt katasztrófális volt, az utazóágyba nem volt hajlandó befeküdni, a mi ágyunkban, közöttünk pedig nem tudott aludni (korábban sosem vágyott velünk aludni), és emiatt persze mi sem. Éjjelente, ha felment a láza, csavarni lehetett a vizet a ruhájából, alig evett, inni szerencsére ivott, és újra reneszánszát élte az anyatej.

Az időjárás sem szeret mostanában, ettől én eléggé deprimált vagyok, hétfő óta ülünk a lakásban a nap nagy részében, mert vagy láz vagy az eső miatt nem tudunk mozdulni, ami úgy, hogy Áron is itthon van, Ábel pedig a betegségtől zizi, eléggé próbára teszi az idegrendszeremet.

Ákos közben letolt két hét vizipólós tábort Benjamin haverjával, most pedig kisvasutas táborban van, nagyon jól érzi magát, elképedve vette tudomásul, hogy a képernyők világán túl micsoda fantasztikus perspektívák vannak, úgyis mint pl. pingpong, biliárd, csocsó és léghoki. Megmondom őszintén, a vasutastábor, ahogy maga a kisvasutasság igazi régivágású dolog, amit én nagyon kedvelek, Tegnap családi hajókázásra invitáltak bennünket, így módom volt megnézni Ákost a vasutastársak körében, és igen tetszett, amit láttam. A hajózáson a kb. száz gyerek közül egy sem nyomkorászott semmilyen kütyüt, ami szerintem ritka látvány manapság, ellenben volt gitár, több is, úgyhogy volt ének, beszélgetés és ilyen régivágású mulatságok. Szombaton kívánságszoli lesz, azaz eldönthetik, hogy milyen pozícióban szolgálnak, ugyanis általában úgy osztják be őket. Ákos rendelkezőségre asprirál, remélem nem lesz nagy tolongás ezen a poszton.

A tábor végeztével több, mint egy hónapig nincs másik, majd augusztus végén megy hoki edzőtáborba. Addig pedig még lesz némi Balaton és családi nyaralás is terveink szerint.

süti beállítások módosítása