2004.03.09. 23:41 | Lucilla |

 

Folytatás 2002. áprilisából:

Kissé váratlanul érintett múlt vasárnap éjjel az elfolyt magzatvíz. Nálunk a családban nagy divat a túlhordás, ráadásul mindenkinek hosszú és nehéz szülése volt.

Szóval hajnali 4-kor elfolyt a magzatvíz, bár én először azt hittem, hogy becsurrant a pisi, de aztán a wc-n meggyőződtem arról, hogy ez bizony a méhemből jött. Ezt követte rögtön a nyákdugó is. Felkeltettem a páromat, mivel ilyenkor mindenképpen be kell menni a kórházba, akkor is ha nincs fájás. Taxival beszáguldottunk, és sikerült felkelteni az éjszakás nővért, aki félkómában kikérdezett, hogy mit akarunk. Mondtam elfolyt a magzatvíz, és gondolom, szülünk. Erre felhívta az ügyeletes dokit, és közölte vele, hogy itt van egy kismama a 39. hétben és nem folyt el a magzatvize, fájások nincsenek. Persze erre a doki nem jött. Majd közölte vele , hogy mégis csak elfolyt a magzatvíz. Szóval megvizsgált a doki, egy ujjnyira voltam nyitva, és felvett a szülőszobára. Persze előtte átestünk a formalitásokon: beöntés, borotválás. Az előbbi persze nagyon kínos volt, mert a nadrágom térdig magzatvizes volt, azt kellett visszavenni és a folyosón végigrohanni a budira. Még szerencse, hogy hajnali 5-kor senki nem volt a folyosón, illetve volt ott egy idős pár, akiknek a lánya éppen akkor szülte meg a halott gyermekét, ők nem velem voltak elfoglalva, de ez egy másik történet. Szóval felmentünk a szülőszobára, ott rögtön ágyba rendeltek és két órán keresztül CTG-re kötöttek. Ez nem volt túl jó, mivel az utolsó idoben nekem fekve volt a legrosszabb, mivel fájt a csípom. A szülésznő szerint aznapra még nem várható a baba, mert nemigen vannak fájásaim, ezért hazaküldtem a férjemet aludni, azzal, hogy majd valamikor dél körül jöjjön vissza.

Mire jött a vizit, már rendesen fájt a derekam, és elviselhető 5-10 perces fájásaim voltak. Vizit után felkelhettem, elmentem zuhanyozni, és innentől kezdve délig nagyon jól éreztem magam, voltak fájásaim, de elviselhető volt, és attól eltekintve, hogy feküdni már nem tudtam, így aludni sem, alapvetően jól elvoltam. Délben 2 ujjnyi volt a méhszáj.

Ekkor kezdődtek az igazi fájdalmak. Fél egykor már a falat kapartam, és mivel arra számítottam, hogy még hosszú órákra van a vége, könyörögni kezdtem fájdalomcsillapítóért. Kaptam egyet valamivel fél egy után, és azt mondták, hogy kb félóra múlva fog hatni. Ekkor már rángatóztam a fájdalomtól. A szülőszoba közben, a hidegfrontnak köszönhetően megtelt szülő nőkkel, szülésznőkkel és kispapákkal, ami nagyon zavart, mert leszíveseben üvöltöttem volna. Kb. negyed óra múlva rájöttem, hogy amit érzek, az bizony tolófájás, ami nagyon meglepett, mivel legkorábban is késő délutánra jósolták a babát. Amikor mondtam a szülésznőnek, hogy érzem, hogy nyomni kell, hitetlenkedve megvizsgált, és elképedve állapította meg, hogy bizony szülünk. Átküldött a szülőágyra, gyorsan hívták az orvosomat, aki közölte, hogy nem tud ennyi idő alatt bejönni. Egyébként általában 3 ujjnyi tágulásnál szokták behívni az orvost, ezt a stádiumot én nagyvonalúan átugrottam, a 4 és 5 ujjnyival együtt. Szóval jött az ügyeletes doki és közölte, hogy 5 percen belül baba lesz. Én ekkor már magamról mit sem tudva nyomtam a szülőágyon. A doki segítségével, aki nyomta velem együtt, végül is 13.10-kor kb 3-4 tolófájásból meglett Ákos, aki 3350 grammal, 54 cm-rel és 10/10-es Apgarral született. Mivel ekkor már teljes nagyüzem volt a szülőszobán, sajnos semmi romantikára nem volt idő, elvágták a köldökzsinórt, felmutatták, hogy itt a fiam, aztán elvitték megfürdteni. A férjem kb. ekkor érkezett, és közölték vele, hogy sajnos, mindenről lemaradt, már osztódtunk. Aztán az orvos még kitisztította a méhemet, mert a méhlepény nem jött ki teljesen és összevart. Ekkor visszahozták a fiacskámat kiglancolva, bár a magzamázat nem mosták le róla. Mondanom sem kell, hogy o a legszebb gyerek az országban (remélem ezzel nem bántok meg senkit, de ez TÉNY).

Sajnos besárgult, ezért csak pénteken jöhettünk haza, de a kórházban nagyon jól éreztük magunkat. Ákos egyelore nagyon nyugodt baba, csak nem szeret a tejcsiért dolgozni, de majdcsak belejövünk.

A szülés egyébként annyira nem viselt meg, hogy egész délután fenn voltam és fogadtam a hódólókat a fiam helyett és vidáman ültem a gátsebemen.