2004.04.05. 15:16 | Lucilla |

Tudom, tudom, már több, mint egy hete nem írtam....Sűrű időszakot élünk épp megfele.

Ami az állásinterjút illeti, azt úgy néz ki, sikerült elbénázni, annyira-de-annyira látszott rajtam, hogy nem akarom az állást, hogy nem is kaptam meg. Igaz, nem szóltak vissza, de a múlt keddre igérték a döntést. Mondjuk ezek után, hogy nem bírják felemelni a telefont, még annyira sem szeretnék ott dolgozni.

Közben pedig más lehetőségek is felmerültek, sokkal jobb paraméterekkel. Tulajdonképpen, ha nem akarnék annyira bíró lenni, akkor azt is mondhatnám, hogy álomállás, de most egyelőre nem mondhatok többet. Majd a hét közepén talán megtudom, mi is lesz velem.

Továbbá szintén az elmúlt hét fontos eseménye, hogy Ákos 7 hónap megfeszített várólistán levés után végre felvételt nyert a közeli bölcsödébe. Engem annyira lesokkolt a hír, hogy átbőgtem egy délutánt, hiszen annyira szép, kiforrott életünk van így, hogy 2 éves, amit nagyon fogok sajnálni. De hát ennek a pillanatnak előbb-utóbb el kellett jönnie. Ma volt amúgy az első napunk. Rögtönk a kinti játékba csöppentünk, amit Ákos felettébb élvezett, különösen, hogy az udvar tele volt mindenféle járgányokkal. Gyakorlatilag a két óra alatt, amíg ott voltunk, egyszer tartott igényt anyai szolgálataimra, amikor is beszorult a bicikli kereke. Kipróbáltuk a bölcsi kosztot is, azt nem mondhatnám, hogy kitörő lelkesedést aratott, de evett belőle és utána almát is. A gondozónő szerint az sem általános, hogy első nap egy kölök önszántából leülne az asztalhoz. Az én első benyomásaim kifejezetten pozitívak, a bölcsiről magáról is és különösen a gondozónőkről.

A hét másik nagy eseménye volt, korántsem ilyen vidám természetesen, hogy 30 éves lettem, ennek kapcsán közös merengésre invitáltam néhány barátot. Így hát a szombatomat takarítással és főzéssel töltöttem, ami tulajdonképp méltó megemlékezés a mögöttem álló dolgos évekről (no, ha ez anyukám véletlenül olvassa, valószínűleg leesik a székről, annyira röhög). De az este viszonylag jól sikerült, bár naphoz méltó melankólikus hangulat eluralkodott a végén a társaságon.

Szerdán viszont Ákos lesz 2 éves, és ez sokkal vidámabb dolog!