2004.04.21. 22:33 | Lucilla |

Onnan lehet tudni csalhatatlanul, hogy tavasz van, hogy reggel, amikor a pasim rámnyitotta az erkélyajtót, és szépen úgy is hagyta, nem kezdtem el vele üvölteni teli torokból, hogy azonnal csukjad beeeee!!!. Hanem hagytam. És én, azaz Lucilla, teljesen magamtól eljutottam odáig, hogy lekapcsoljam a fűtést. A pasi rendesen meglepődött, ilyen cselekedetet a legmerészebb álmában sem nézett volna ki belőlem.

Ákos is nagyon élvezte a mai napot, már messziről kurjongatott a bölcsi felé, mert látta, hogy a kölkök kinn vannak, és hát ugye sok-sok bicikli meg más járgány volt az udvaron. Be sem mentünk az udvarra, már ki kellett venni, hátra sem nézett, hanem hamar elvegyült a tömegben.... Volt azért balhé is, mert egyrészt nem hajlandó aludni az utóbbi napokban délután, ami azért nem járja, továbbá nem hallgat a NEM felszólításra, pedig szokott. Hát kikeltem magamból, amire ő is...és így jól elvoltunk.

Én meg jót futottam a semmiért, mert hát ott nem volt a valami, amit szerettem volna, maga a hely is nagy csalódás volt, de ilyen szép időben ez nem tudta elvenni a jó kedvemet. Ahogy az sem, hogy sikerült bőrig áznom, amikor a Korányiba mentem a Nagyit látogatni. Pedig nem ez az első eset, de ma kifejezetten látszott, hogy az esőnek eltökélt szándéka engen jól eláztatni, ugyanis a Király utcától egészen Budakesziig követett, hogy aztán teljes gőzre kapcsolva jól megfuttasson, mert ugyanis nem vittem esernyőt. Igaz, elhatároztam, hogy veszek végre egyet, de olyan jól elállt, hogy aztán meggondoltam magam....

De közben a Nagyi rosszul lett (délelőtt volt egy kis összetűzésük Anyuval, de hogy kinek van igaza, hát nemtom), átvitték az intenzívre. Remélem, hamar kikerül onnan. Ez azért el tudta rontani a jókedvemet.