2004.07.23. 22:48 | Lucilla |

Baj, baj hátán.

Most, hogy túl vagyunk a hét krízis pillanatain, és fellélegezhezténk, Lali úgy gondolta, az ő szerény 65 évével megmássza a meggyfát, persze a legszélső ágakig kinyúlva, hogy aztán onnan zuhanjon a mélybe és még ezt megfejelve guruljon tovább a dombon, kezében a megszerzett meggyet szorongatva.

Mindezen tevékenység eredményeként most a kaposvári traumatológia felejthetetlen vendégszeretetét élvezi, valószínűleg jó sokáig, tekintettel a borda- és csigolyatörésre. Így hát Zacco ismét el, még meg sem szoktam, hogy nem vagyok egyedül, már ismét jönnek a magányos éjszakák.

Viszont jó idő van, és Ákos annyira élvezte a bölcsit, no meg a loccspoccs medencét, hogy vagy másfél óra alatt sikerült meggyőznöm, hogy menjünk haza. Este még egy jó kis séta volt, a húzható dömperrel, szépen kézenfogva. Aztán egy kis Kockásfülű nyúl, az aktuális kedvenc: