Halász Judit koncertre mentünk délután. Kisütöttük apával, hogy valójában mind a hárman először vagyunk Halász Judit koncerten, pedig ő már a mi gyerekkorunkban is. Mire nem jó szülőnek lenni...Amúgy ez a nap sok apró történéssel volt teli. Mindjárt elindulásunk után leszart egy galamb, így hát a Baross utca körút sarkon Zacco próbált meg kivakarni a szarból, és hát hiába mondogatta, nehezen tudtam azzal vigasztalni magam, hogy szerencsét hoz. Aztán végül is szerencsét hozott: találtkoztunk két emberrel is a múltból.
Ákos nagyon érdeklődően nézte az ugráló nénit a színpadon, de közel sem kapta úgy el a fonalat, mint a nagyobbacskák.
A Halász Judit pedig elképesztően jó koncertet csinált, az összes gyerek tombolt vele. Pedig egyáltalán nem fiatal és ha jól tudom, valami komoly betegsége is volt nemrégiben.
Ákos gyanúsan nyugodt volt, szépen ült apa ölében, holott nagyon sok rohangáló gyerek volt, és ilyenkor ő normális esetben a főkolompos szerepében szokott tündökölni. Most azonban szépen ücsörgött, még a lába sem rúgkapált, és ....egyszercsak elaludt. Ami arra enged következtetni, hogy elbliccelte a délutáni alvást. Biztosat nem tudok, mivel nem szoktam ellenőrizni, hogy alszik-e. Beraktam az ágyában, szépen betakartam, kimentem, és ő két órán keresztül benn volt egy hang nélkül, ezért gondoltam, hogy aludt. Ám ő ilyenkor semmiképp nem aludna el egy izgalmas helyen.
Először csak kókadás apa ölében:
Aztán...
