2004.10.25. 22:17 | Lucilla |

Mit mondjak, az elmúlt napokban kaptunk hideget és meleget is egyaránt.

A péntek például nekem szívás volt. Hivatalos voltam a Parlamentbe egy civiles ülésre, amire minden minisztériumból jöttek emberek, csak hát míg volt, ahonnan a politikai államtitkár jött, a PM-ből meg én... És hát: a 10 órai kezdés helyett 11.20-kor el is kezdtük, a 11.45-ös befejezés helyett pedig úgy 13.45 körül sikerült kitépnek az épületből, így az ebédtől könnyes búcsút voltam kénytelen venni, és nyakamba szedtem a lábamat, és lóhalálában elmentem jegyet venni. Mondanom sem kell, a MÁV ismét nem hazudtolta meg önmagát, csütörtökön már csak 2 helyjegyet sikerült produkálniuk a foglaláskor, így hát felvállalva a kemény büntetést, két helyjegyet vettem (a kaller nem csinált a dologból ügyet amúgy). Na szóval, jegyet megvenni, és onnan rohanni a PM-be a bőröndért, közben apát riasztottam, hogy kajával felszerelkezve jöjjenek. Szerencsére odabenn már nem kellett azonnal beszámolnom a történtekről, így végülis neccesen, de elértük a vonatot.

Ákos egész úton egy édes volt, számolta a fákat, énekeltünk, dörmögő dömötört olvastunk (mert újság, persze, neki is jár), később az egész kupét szórakoztatta, mindenkinek beszámolt arról, hogy ő Ákos és apával, továbbá anyával utazik, ha esetleg ez nem lett volna valakinek magától értetődő.

Így hát kezdetét vette a hétvége, ami fantasztikus volt. A fürdő pazar hely, Ákos nagyon élvezte a sokféle medencét, csúszdát, a sok gyereket . Naponta vagy 5 órán ázott, és félelmetes, hogy mennyire nem ijedős: számtalanszor elsüllyedt a vízben, de nem pánikolt be, hanem szépen megvárta, amíg érte nyúltunk, esetleg addig is kapálózott. Deszkával már egyedül fennmarad a vízen, és lassan, de biztosan el tud jutni, ahová akar. És hát apával megállapítottuk, hogy egy ilyen élményfürdő számunkra a közös nevező, mert ő mindent visz, ami vizes, én meg imádom, ugye, a vidámparkot.

Apával csattogunk a medence felé:

A vízben:

Ez fantasztikus:

Apával a nagy vízben:

Egyedül is megy:

Hamar elrepült a hétvége, még fel sem fogtuk az egészet, már ismét a vonaton ültünk (amit majdnem lekéstünk, mivel apa órája megállt, így hát békésen fogyasztottuk utolsó pazar ebédünket, míg nem rájöttünk, hogy gáz lesz, mert ha a vonatot lekéssük, esélyünk nincs rá, hogy feljussunk Budapestre vasárnap este...).

Ákosba tudatosult este, hogy apa Zaccomer, és ha már ezt ilyen jól megtanulta, hát apa helyett egész este Zaccomernek szólította az apját. Később árnyalta a dolgot: Zaccomerapára váltott, és ezennel én is tiszteletbeli Zaccomer lettem: Zaccomeranya.