2004.10.28. 22:25 | Lucilla |

Hosszú hónapok óta a mai volt az első hétköznapom itthon. Mondjuk rámfért, mert a fantasztikus hétvége után már hétfőn sikerül olyan szinten elfáradni, hogy szinte bőgtem...Aztán persze volt kedd és szerda is, hasonló szívásokkal, és a tehetetlenség érzésével, hogy szakadjak szét: mert még egyeztetni kell, de Ákost is elhozni a bölcsiből, mert apa épp svédeket mulattat. És persze ismét el is repült kedvenc városába. Szerencsére anyuék épp szerda este jöttek fel, és vasarnapig maradnak is, így egyetlen pillanatra sem maradtunk egyedül.

A mai napot igyekeztem kihasználni: voltunk hagyatéki tárgyaláson, bevásárolni, fodrásznál (Ákoshaj), úszni, és még főztem is. Sőt, holnapra már összekészítve az almássüti. Azonban végleg lemondtam arról, hogy a karrierista külsőm háziasszonyi belsőt takarjon: holnap jön a takarítónő kipróbálásra, mert képtelen vagyok egy ekkora lakást rendben tartani, főleg ha néha Ákossal is foglalkozni szeretnék. Akkor is ha a lakás ragad a kosztól. Bár remélem, ezentúl nem fog.