2005.04.03. 19:51 | Lucilla | komment

Hepibörszdééééjtúmíííí.

Nem épp dicső évforduló ez a mai, egy bizonyos kor után már nem ünnepel olyan hangosan az ember lánya. Azért jó kis nap volt ez a mai, pláne mivel jó idő volt. Először is nagyjából 11-kor másztam ki az ágyból. Igaz, felébredni már korábban fel kellett, Ákos már jóval korábban véget vetett az éjszakának, és ha ő nem alszik, hát akkor mi sem...Azért a jeles napra tekitettel nagyon jófej módra eljátszogatott egyedül, és nem igényel közvetlen asszisztanciát, és csak 5 percenként bújt be mellém az ágyba a takaró alá a zseblámpával, hogy jól kivilágítson odabenn. Aztán, miután nagy keservesen kimásztunk az ágyból, elhatároztuk, hogy ünneplés gyanánt elcsattogunk az olasz fagyizóba, ám előbb még megkaptam ajándékomat is, ami telitalálat (igaz, erős sugallatra, de mégis). Jót fagyiztunk, Ákos a teljes étlapot kirakta a trikójára (kijöttem a gyakorlatból, nem vittem váltásruhát), aztán volt kis szaladgálás a nemzeti gödörnél, aztán útba ejtettük a Vörösmarty teret is, ahol még ott volt a tavaszi kirakodóvásár, meg zene-bona is volt. Végre kipróbáltuk a tökipompos lacipecsenyét is. Ezután pedig jóllakva, jól kifáradva otthonunkba megtértünk.

A tavasz csalhatatlan jele, hogy Zacco nekiesett a növényzetnek, és át- meg ki- meg szét- meg összeültette őket.

2005.03.30. 21:23 | Lucilla | komment

Ákossal ma trolibuszoztunk hazafelé a bölcsiből. Na, nem mintha messze laknánk, a trolival gyakorlatilag csak körbeutazzuk a háztömböt, de mit csináljak, ha ez a nap fénypontja. Ma is így volt, Ákos a legelső ülésre bevetette magát olyan vehemenciával, hogy azonnal felkelt onnan az addig ott ülő férfiember, mert Őfelsége Ákombákom oda méltóztatott ülni. Innentől a buszvezető mozdulatait nézte kiskomám és kommentálta hangosan, na meg láthatatlan gombokat nyomogatott a kapaszkodón, hogy becsukja az ajtót, berregett is hozzá. Aztán a végállomáson leszálltunk, és ahogy az lenni szokott, szépen megállt a troli mellett, hogy megvárja, amíg a vezetőbácsi bezárja az ajtót, hogy ezt is berregéssel kommentálhassa. Ám a vezetőbácsi kedves csak kiszállt a troliból, és rágyújtott, esze ágában sem volt bezárni az ajtót. Erre Ákos:

- Bezárod az ajtót? Az ajtóót bezáááróód?? - mindezt olyan hangsúllyal, hogy be kell szarni...

- Most nem zárom be az ajtót! - mondta lakónikusan.

- Jaaaaaa! Akkor nyitva hagyhatod az ajtót! - hagyta jóvá Őméltósága. És már ment is tovább fontos dolgai felé.

2005.03.28. 15:54 | Lucilla | komment

Azért adtunk a hagyománynak kicsit, a fiúk elmentek locsolni a szomszédságba, így hát piros tojásokkal tértek haza. Ákos édesen szavalta a zölerdőbenjártam-ot. (Közben apa meg tanult egy másikat: Zacco vagyok, igen laza, locsoljak vagy menjek haza?)

Ákos viszont egészen megdöbbentően jól ismeri a számokat. Ma mentünk a játszótérre a 9-es busszal, ő pedig olvasta le a kijelzőn megjelenő számokat (9:18) kilenc, pöttyös (sic!), egyes, nyolcas...azt hittem, menten megzabálom.

süti beállítások módosítása