Bár a mai napra nyári meleget ígértek, ez azért legfeljebb egy soványka tavaszinak ítélem az időjárást. Sokat gondolkodtunk azon, hogy mit is kéne ma csinálni, aztán végülis úgy döntöttünk, hogy semmi különöset nem teszünk, ezért játszótérre mentünk, természetesen a Károlyi kertbe. Mondanom sem kell, hogy ottan ilyenkor nagyon gyönyörű, ma épp lila tulipánok szolgáltak mulatságunk háttéréül. És mivel viszonylag régen tettem be képet Ákosról, elvittük a fotómasinát, és csattogtattunk keményen.
A Károlyi kert bizonyos részei elég vadregényesek, Ákos nagyon szeret a bokrok között bujkálni .
Szaladgálni is jó a kacskaringós utakon...
És bújócskázni is.
És ha anya megtalált, akkor futáááááás...
Apával egyensúlyozni tanultam. Igen, jól látod, apa nem fogja a kezemet, csak ott áll, hátha el kell kapnia engem esés közben.
A sok szaladgálástól megszomjaztam.
És egy kis mászás a végére.
Meg kell mondanom, Ákost egyre nehezebb fotózni. Úgy értem, az arcát. Mert a hátát azt majdnem minden szögből lefotóztam már, Ákos mindig tőlem elfele szalad, na meg egyébként is folyton ficánkol, így nagyjából 15 képből lesz egy olyan, amin épp az arca is látszik...
