Annyit írtam a múlt héten, hogy aztán elégnek is gondoltam egy időre, pedig zajlik az élet, meglehetősen. A múlt héten már belecsaptunk a lecsóba, én hétfőn kezdtem a komvuxban, Ákosnak kedden kezdődött az iskola, Áron pedig szerdán indult el az intézményesedés rögös útján.
Ákos immáron második osztályos lett, és mint ilyen, végre egyedül járhat iskolába, egyelőre odafele. Az iskola közel van, autó nagyjából 200 méteres körzetben nem jár az odafele vezető úthoz közel sem, legfeljebb biciklistákkal konfrontálódhat az arra járó kisiskolás, szóval gyakorlatilag veszélytelen az út.
Annyira hepi volt kiskomám, hogy nagyjából egy perc alatt összekapta magát, gyorsan megreggelizett, a fogmosást sem felejtette el, majd meglehetősen korán nekiindult a nagy útnak. Én az ablakból figyeltem, hogy mit csinál. Először gyors léptekkel indult el az iskola felé, közben teljesen kihúzta magát, majd eszébe juthatott, hogy ha gyorsan megy, akkor gyorsan véget ér ez az ünnepi pillanat (az iskola nagyjából 5 percre van), lelassított és tőle szokatlan komótos mozdulatokkal folytatta útját. (Én meg csak csendben röhögtem rajta a háttérben, annyira helyes volt.)
Aztán persze másnap, amikor az apja úgy döntött, hogy most elkíséri, ment a nagy balhézás, mert ő mostantól már kompániának sem kér senkiből, ő egyes-egyedül szeretne járni minden reggel. Délutánonként pedig minden nap megkérdezi, hogy mikor jöhet hazafele is egyedül. Ezt a részt meghagyjuk későbbiekre, egyelőre.
Áronnal egyenlőre beszoktatás alatt vagyunk, az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy inkább engem kell beszoktatni a bölcsibe, nem őt. A svéd bölcsőde amúgy nem is bölcsőde, hanem dagis, jobb is így beszélni róla, ugyanis 1-6 éves korig járnak gyerekek oda. A mi dagisunkban kétszer két csoport van. Két csoport a kisebbeknek és pelenkásoknak (nagyjából 1-3 éves korig) és kettő a nagyobbacskáknak. Akár 7 éves korig is lehetnek gyerekek, a förskolaklass, azaz az iskola-előkészítő osztályt itt is kijárhatják, de ez nem igazán gyakorlat.
Áron a Freja csoportba került. Freja az északi mitológia egyik legfontosabb istennője, annak idején a gazdag termésért és bő gyermekáldásért imádkoztak hozzájuk a vikingek. Ma emlékét őrzi a péntek svéd neve (fredag). A dagis összes csoportja viking istenek és istennők nevét viseli.
A beszoktatás amúgy meglehetősen hasonlít ahhoz, amit annak idején Ákossal csináltunk végig. Első nap mindössze egy órát voltunk benn, több éppen beszokó gyerekkel együtt. Mivel elsősorban a hely és a gondozónők megismerése volt a cél, az első napokban a jó idő ellenére is benn voltunk a csoportszobában.
Áron azonnal belevetette magát a játékba, szerencsére vannak autók. Kicsik is ...
És van nagy is ...
Egyébként meglepően kevés játék van, lehet, hogy időnként előkerítenek többet is, de nekem szokatlanul kevésnek tűnt az ilyen jellegű felszerelés, főleg, hogy a Kulanban, a nyitott dagisban, ahová jártunk, mennyi volt. Persze nyilván ez a jó, a sok játék szerintem megbolondítja a gyerekeket. Na és idejük egy részét kinn töltik a gyerekek. A csoportban egyenlőre 7 vagy 8 gyerek jár, erre jut 3 gondozónő, ebből kettő csak alapfokú képesítésű, egy pedig förskolalärare, azaz bölcsődei-óvódai tanár, vagy hogyan is lehetne lefordítani, szóval ő felel a szakmai, nevelési ügyekért.
Az alábbi képen látszik az udvar egy része is, meg az asztalok, ahol a gyerekek esznek és rajzolnak, valamint ahol a szülők időznek a beszoktatás ideje alatt .....
A csoporthelyiség több szobából áll. A legnagyobb szoba a játszószoba, ebből nyílik még három másik kisebb szoba. Az egyik szobában kisebb csoportos foglalkozásokat lehet tartani, ide fogunk behozni például egy kisebb fotóalbumot Áron családtagjairól, kedvenc játékairól, ennek a fotóalbumnak segítségével fognak sok dolgot megbeszélni. Egy másik szobában történik a pelenkázás, illetve bilizés, ha már ilyesmi van folyamatban.
A harmadik szoba pedig az alvásé. Minden gyereknek saját matraca van, takaróval és egyebekkel, és noha teljesen egyformák, mindegyiket megjelölik, hogy ne keveredjenek össze. Személyes alvós relikviákat természetesen be lehet vinni. A szobában semmi más nincs, így könnyebb altatni a gyerekeket.
A dagisnak saját konyhája van, bármilyen allergiás problémát kezelni tudnak a táplálás területén, sőt a konyhás néni rögvest kifaggatott, milyen ételeket szeret Áron és miket nem. Nyilván nem fogják ennek megfelelően kialakítani a menüsort, de kedves gesztus volt.
Szigorú napirend alapján telnek a napok:
Eszerint:
8.00-8.30 reggeli
9.30-10.00 gyülekező (a nem reggeliző gyerekek, ilyen lesz Áron is, 9.00-ra jönnek, 9-kor van még gyümölcsevés is.)
10.00-10.45 udvari játék (ha esik, ha fúj, mindig, minden körülmények között, jó időben, mint eddig mindig, már fél 10-től)
11.00-11.10 pelenkacsere (kakis pelenka esetén természetesen soron kívül is)
11.10-11.45 ebéd
11.45-14.00 csendes pihenő
14.15-14.45 uzsonna
15.00-15.10 pelenkacsere
15.10- benti játék hazamenetelig
16.00-tól összevont csoportban az Oden csoportszobában.
Ebből Áron a 9.00-14.00 közötti programokat fogja abszolválni hosszú távon, ezen módosíthatunk bármikor, ha például nappalin tanulok svédül, akkor ahhoz igazítják az ő benn létét.
A múlt héten pénteken és ma már másfél órát töltött benn Áron, úgy, hogy én már nem voltam vele, de persze riasztható lettem volna, ha gáz van. Ma állítólag egyszer eszébe jutottam, de gyorsan elmúlt a dolog. Mivel a másfél óra nagy részét az udvaron töltik, ahol rengeteg bicikli van, természetesen nem is hiányzom neki, a legkevésbé sem. Ma, amikor megérkeztem, csak egy szemvillanással konstatálta, hogy ott vagyok, aztán ment is tovább a dolgára, alig bírtam elhozni. Nem kis dolog ez tőle, ő azért eléggé anyás, volt bennem nem kis félsz, hogy megérem én is a zokogó gyerek otthagyásának élményét (Ákosnál ilyen sohasem volt), egyelőre nem látszik jele a dolognak. A nyelvi hiányosságok komolyabb problémát nem okoztak, Áron gyorsan tanul, már a második nap levette, hogy itt a gyerekek nem fogják megérteni, ha "nem"-mel tiltakozik, így inkább bevetette a "nej"-t. A gondozónők pedig ma megtanulták, mit jelent a kisteherautó.
A hét második felében már ebédelni is benn marad, jövő héten pedig az alvást is megpróbálják a gondozónők. Erre a részre nagyon kíváncsi vagyok, kiskomám ugyanis még mindig cicista, bár mostanában már van előremozdulás, ugyanis egy ideje viszonylag gyakran került ébren az ágyába és működik a dolog, elalszik, ha nem is mindig azonnal és könnyen. A dagisban viszont elég korán van a csendes pihenő, nem tudom, lesz-e eléggé fáradt, hogy elaludjon. Majd meglátjuk. A gondozónők amúgy semmit, de semmit nem erőltetnek, ha fél évig tart az altatás megoldása, akkor addig fog tartani.
