2011.07.25. 01:56 | Lucilla | komment

És akkor a lényeg: Legoland. A fiúk már hetek óta be voltak sózva, Ákos azért mert tudta, hogy jó hely, Áron meg azért, mert Ákos lelkesedése miatt egészen biztos volt abban, hogy neki is be fog jönni. Amióta hazajöttünk, a legtöbbször elhangzott kérdés amúgy, hogy mikor megyünk vissza. Pedig két napot is eltöltöttünk ott, ami nem kevés, tekintve hogy nyitástól zárásig, sőt még kicsit tovább is ott maradtunk.

A hely amúgy mint vidámpark, nem a legmeggyőzőbb, legalábbis láttunk már jobbat is. Viszont a lego az mindent visz, az egész park a legapróbb részletekig tele van ötletes, vicces és lenyűgöző lego építményekkel. Viszont az első nap akkora tömeg volt, ami már jócskán túl volt az elviselhetőség határán, emellett igen meleg is lett, pedig az időjárás-előrejelzés még két nappal korábban is esőt és hideget ígért. Így az első nap eléggé küzdelmesre sikerült, bár a tömeg és meleg is inkább csak minket viselt meg, a fiúk boldogan jöttek-mentek a látványosságok között.

Mindjárt az elején alaposan szemrevételezték a fiúk a miniland részt, ahol komplett városrészletek voltak felépítve legoból, mozgó járművekkel, egyebekkel. A vonatok voltak a kedvencek, persze ...

Egy csomó gomb volt, Áron nagy örömére, ezekkel el lehetett indítani vonatokat, hajókat, vagy különböző hangokat lehetett megszólaltatni.

A miniland-ről rengeteg fotót készítettünk, mert tényleg lenyűgöző minden részlete ...



Biciklizni márpedig kell ...

Áron a mini óriáskeréken (micsoda ellentmondás) ...

Az elmaradhatatlan fagyi ...

Ákos legnagyobb vágya volt, hogy részt vehessen a toyota trafikskola oktatásán, ahol (majdnem) igazi jogosítványt lehet szerezni. Az egyik legnagyobb sor itt volt, így elég sokat kellett várni. Szerencsére a legtöbb helyen gondoltak a türelmetlen és unatkozó gyerekekre, így itt is, várakozás közben lehetett gyakorolni a kormánytekerést például ...

Elméleti oktatás ...

Majd pedig élesben, a pályán ....

Ákos svédnek vallotta magát a beiratkozáson, így svéd zászló alatt autózott. A pálya amúgy fantasztikus volt, mindenféle városi közlekedési helyzetet végig lehetett próbálni: táblák, lámpák, benzinkút, autómosó, miegymás ...

Noha elektromos autókról van szó, tankolni azért muszáj volt ...

A végén pedig Ákos szert tett egy fényképes jogosítványra is, ami feljogosítja őt a legoland területén történő autóvezetésre.

Áron pedig repülőt vezetett ...

A park egyik leglátványosabb része az Atlantis akvárium. Természetesen itt is egy halom legoból készült építmény volt, de a leglenyűgözőbbek a halak voltak, mindenféle fajta, cápák, ráják, bohóchalak és még sok minden más ...

A crabzilla névre hallgató óriásrák akváriumába egészen közelről is be lehetett kukkantani. Már aki mert, mert crabzillának bizony két méteres lábai vannak ...

Kisállat-simogató skandináv módra, rákokkal ...

És a vizes állatok után vizes kenusok ...

A star wars-os rész a fiúkat különösen lenyűgözte, ami nem csoda. Minden rész, valamint a klónháborús sorozat helyet kapott a miniland-ben. Lenyűgöző leleményességgel készítették el az egyes darabokat, Ákosék órákig elnézegették volna.

Rex, személyesen ...


Alább pedig egy képcsokor, rajongóknak ...



A második nap szerencsére kevesebben voltak, így sokkal jobban mulattunk, hogy nem volt kész tortúra egyik helyről a másikra eljutni a hatalmas embertömegben. Összességében nagyon jól éreztük magunkat, Ákos annyira, hogy elsírta magát, amikor hazafele indultuk, bár szerintem ebben jó nagy szerepet játszott az is, hogy fáradt volt.

2011.07.25. 00:34 | Lucilla | komment

És hát volt Dánia is, ami ezúttal a legjobb arcát mutatta nekünk. A dánok persze dánok, ezen nem segít semmi, de amúgy igazán elégedettek vagyunk ezzel a pár nappal.

A cél Legoland volt, az eredeti, igazi, és első, azaz a billundi. Erről majd később bővebben, de először is az odavezető útról, amit Odense érintésével ejtettünk meg. Billund Dánia közepén van, összesen három hídon keltünk át, hogy odaérjünk. Az első kettő ezek közül különösen figyelemre méltó, 18 és 19 km hosszú, az Öresundról már regéltem, fantasztikus élmény átautózni rajta.

Odense-ben egy szabadtéri múzeumot néztünk meg. Den fynske landsby névre hallgató skansen a XIX század közepi Dániáról ad áttekintő képet. Ahogy ez errefele lenni szokott, rengeteg gyerekmulatság volt, ki lehetett próbálni a különböző mesterségeket, a házakban szinte mindent meg lehetett fogni, és helyi idősek mutatták meg, mit is kell csinálni azokkal a tárgyakkal, amelyeknek még magyarul sem feltétlenül tudjuk a nevét.

Ákos a csipkeverő ház előtt. Nagyon ki akarta próbálni ő is ezt a mesterséget, de a dán csajok nem engedték az asztal közelébe, nagy bánatára ...

Áron minden ágyat a magáénak érzett, és Áronéééé! felkiáltásokkal bele is mászott volna mindegyikbe, ha nem állítjuk le ...

A kút ...

A paplak kertjében költöttük el ebédünket, a fiúk mondjuk inkább rohangáltak ...

A vízhordás nehéz munka, de Ákos kemény legény, mint tudjuk és simán körbejárta az udvart a teli vödrökkel ...

Helybéli asszonyok mutatják meg a nintento-n és tsi-n felnövekvő nemzedéknek, hogy mivel ütötték el az időt annak idején a lányok ...

Nádtető itt is ...

Áron szerelme, a szélmalom. Svédországban nagyon sok van mindenfelé, Áron az összeset számon tartja, úgyhogy a dán malmot kívülről és belülről is tüzetesen meg kellett vizsgálni.

Testvérfotó, gyűjtőknek ...

Andersen szülőháza ...

Odense csudaszép város, alább betűztem egy képcsokrot, érdemes végignézni. Mint minden dán város, itt is erős a kerékpáros forgalom, annyira, hogy a bicikliutaknak száma van, mint az autóutaknak, hogy el ne tévedjen az egyszeri biciklis ...

Odense ...


 

 

süti beállítások módosítása