2014.04.10. 16:34 | Lucilla |

P4030121.JPG

Aztán van nekünk egy másfél évesünk is, aki nő és okosodik gyakorlatilag magától, mert hát nem mondanám, hogy naponta sok óra személyes törődésidő jut neki. Főleg nem hétvégén, meg az olyan hétköznapokon, amikor itthon van valamelyik vagy akár az összes tesója, vagy ha a tesók épp betegek, kórházban vannak és így tovább, mert hát ennyi tesó között ritkák az unalmas pillanatok. Viszont Ábelünk szerencsére nem válogatós, neki csak az kell, hogy hagyják őt szabadon kószálni és pakolászni, neki egyéb vágya nincs is az életben (persze teli pocak mellett). Szóval hármaskánk naponta örvendeztet meg bennünket új tudományokkal, beszéd vonalon jóval a bátyusok előtt van, már rég túllépett a tütü-vaú vonalon, nagyon sok szót mond már, köztük például azt, hogy víz, vagy hogy nem (nanáhogy), mindezt nagyon édesen, kidugott nyelvvel. És ami döbbenet, hogy gyakorlatilag mindent megért. Mondom neki múltkor, amikor csak úgy nekiindult a lépcsőnek, hogy kapaszkodjon már, erre elindult a széle fele, ahol volt kapaszkodó, de magasan, mondtam neki, hogy a másik oldalon lévő kapaszkodót próbálja meg, az az ő mérete, de igazából csak azért mondtam, mert valamit mondani kell, el is indultam, hogy odapakolásszam kiskomámat, ahol le is tud menni, de egy lépésig sem jutottam, mikor ő már kedélyesen csattogot is a megfelelő irányba. Igen, amúgy igen, egyedül lépcsőzik, akár kapaszkodó nélkül is lejön a lépcsőn, felfele már régóta megy persze.

Na és imád a kertben lenni, abszolút kedvenc a szomszéd kutya, Maxi, aki előbb lett nevén nevezve, mint én, az anyja, szóval még ki sem megyünk, már hangosan kiabál, hogy Taaaatííííííííííííííííííí, Tatíííííí!. Maxika persze már nem mai darab, ő általában úgy dönt, hogy ha a gyerekek kinn, akkor ő inkább benn, de Ábelt ez nem kedvetleníti el, ő rendíthetetlenül hívja Maxit, ahányszor csak kinn vagyunk. És ha sikerül kicsalogatni, akkor ölelgeti, simogatja, tologatja, amit nagy türelemmel visel Maxi. Aztán persze, ha nem jön, hát nem jön, ő megy a dolgára, masírozik fel s alá a kerti lépcsőkön, tologatja a járgányokat (ez tuti genetika), vagy ahogy azt már Árontól megtanulta, szórja a homokot, földet, amit csak talál ... Szerintem kinn is aludna, ha hagynánk, akkármennyi időt el tud tölteni kinn.

Aztán, imád sétálni is, minden nap visszük, hozzuk Áront az oviba/ból, amit odafele a hátizsákban abszolvál Ábel, majd hazafelé kirakom és onnantól szépen hazasétál, egész végig, fel a hegyre, nagy lelkesedéssel. Nagyon cuki amúgy, rendszeresen beszédbe elegyedik a járókelőkkel, a kutyákkal és egyéb élőlényekkel. Nekem amúgy nagy élmény így közlekedni, a bátyuskák annak idején sosem a célállomás fele mentek, mindig elfele inkább, úgyhogy ők sokáig babakocsiztak, Ábel mostanában max. heti egyszer ül bele a babakocsiba, vagy még annyiszor sem, még boltba is el lehet vele sétálni, sőt a boltban vásárolgatni is lehet vele (persze nagyon gyorsan), szépen jön velem és ha meg is buzerálja a boltbéli dolgokat, elég kérni és már abba is hagyta.

Alvás vonalon is igen jól állunk, éjjelente maximunk egyszer kel, de sokszor hetekig egyszer sem, ha ébred is, vissza alszik egy kis cici után. Egyedül alszik el, szerelmetes takarójával, nem is nagyon lehet altatni. Láthatóan nagy híve a kőbe vésett szokásoknak, ha valami részt kihagyunk, reklamál.

Jól eszik, mostnában kifejezetten kigömbölyödött, súlyt nem tudok, majd két hét múlva megyünk oltásra, gondolom, akkor lesznek pontos méretbeli adatok. Bármit megeszik szinte, imád a tányérunkból kunyerálni, ha meglát valamit valaki kezében/szájában, azonnal jön tarhálni. Még mindig szívesen fogyaszt bébikaját, de egyebet is, olyanokat is, amik még nem az ő szájába valók, de hát mit lehet tenni, amikor a tesók kapnak ezt, azt ilyen olyan alkalomra, kiveri a balhét, ha ki akarjuk hagyni valami jóból, így Áronhoz hasonlóan ő is nagy híve lett például a győri édes kakaós kekszének.

Ja igen, és táncol! Ha valahol valami zene szól, már minden porcikája mozog, meg kell zabálni, Ákos szokott neki pl. Avicii-t játszani, ha arra azonnal rázni kezdi a hátsóját ....