2014.11.06. 11:03 | Lucilla |

Alig másfél hónap késéssel, de beszámolok Ábel szülinapjáról, ami egy igen szép kora őszi napon tartottunk kies otthonunkban. Ábelünk igen gyorsan két éves lett, csak lesünk, hogy hova is lett ez a két év, amióta itt van velünk....

Ilyen volt ...

IMG_20120923_102359.jpg

Ilyen lett ...

P1010046.JPG

11,5 kg, 86 cm, egészen átlagosnak mondható méretekkel rendelkezik. Két évesen kiskomám már mondatokban beszél, és elképesztő, hogy mennyire jól érti, hogy mit mondunk neki, egészen részletes utasításokat is pontosan teljesít, ezzel amúgy folyton lenyűgöz, miközben az elvileg jóval érettebb tesók nem feltétlenül képesek erre. Nagymozgásokban is nagyon ügyes, mostanában már két lábbal ugrál lépcsőn is, a szülinapi ajándék futóbiciklit is rendeltetésszerűen használja.

P1010062.JPG

Mindenért rajong, aminek kereke van, de a legnagyobb kedvencek a villamosok és trolik, trolit ugyan ezen az oldalon ritkán látunk, úgyhogy néha csak ezért kirándulnunk kell. A bátyusokért rajong, nem kell kétszer mondani neki, hogy ő is szálljon be a bohóságokba, ő mindenben benne van. Szívesen leül könyvet olvasni, ha épp nincs, aki felolvassa neki, hát megoldja magának. Esténként, amíg a bátyust fürdetem, ő már üdén és tisztán a szobájában szokott játszani, ilyenkor néha a teljes meséskönyv dobozt kiüríti és átlapozza (nem mindig sikerül szintidőn belül hozni a tesó gatyába rázását). Amúgy Ábelünk igazi szűz, pedáns és imádja rendszert, nála az esti altatás igen könnyű ezért. Egyrészt, ha már fáradt és nincs kedve játszani, fogja magát és sokszor kérés nélkül elpakol, mindent a helyére (!), ha véletlenül kimarad valami, mert nem veszi észre, már az ölemben zajló altatási fázist is meg kell szakítani és haladéktalanul intézkedni kell a játék megfelelő elhelyezése érdekében, addig nincs nyugalom. Ezzel ki is lehet borítani, ha ő szépen sorba rendezi a játékait játék közben, nem szabad elmozdítani a dolgokat, különben balhé van. Amúgy a napirendi sorrend is szent, ami igen jó, mert sosem vitázik, hogy aludni kell, ha lejárt a zenélő vetítő, megy az ágyba boldogan, cumikájával, takarójával ("kajó") és gyakorlatilag sosem kell bemenni hozzá, mert mondjuk randalírozik alvás helyett. Az éjszakát is átalussza, ha kel, annak mindig van oka, általában az eltűnt cumi/kajó, esetleg eldugult orr. Reggel sem követeli az azonnal szülői beavatkozást, szívesen elénekelget magában, vagy eljátszik, csak akkor szokott reklamálni, ha már nagyon régóta ébren van és nem tűnik fel senki (se tesó, se szülő). Amúgy érdekes, hogy ugyan ki tud mászni, mégis benn marad az ágyában, amíg ki nem vesszük (vagy Áron ki nem cibálja).

Ja igen, és kiskomám már bölcsis, szeptember közepe óta járunk, először beszoktatásképp, most már élesben. A beszoktatás nagyjából úgy ment, ahogy vártam, azaz volt némi picsogás két reggel, amikor már ott hagytam, de gyorsan megnyugodott, és már a beszoktatás két hetének végén örömmel ment be, a gondozónők beszámolói alapján végig vidáman játszik. Az alvásra már egy nappal a tervezett időpont előtt sort kerített, amikor a többiek ebéd után az ágyba vonulásztak, ő is fogja a takaróját és lefeküdt (mondom én, hogy rend a lelke mindennek). A gondozónők boldogan hagyták, van épp elég nehezen altatható gyerek a csoportban. Azóta is jól alszik, jól eszik, olyasmiket is, amiket a tesók semmilyen körülmények között, pl. spenót ... Amikor megyek érte, általában kedélyesen játszik, mostanában főz, ha meglát, szalad hozzám.

Amúgy elvileg dackorszakban vagyunk, de szinte sosem balhézik, amit én jórészt annak tudok be, hogy a tesók balhéznak helyette is, így ő úgy érzi, neki már nem is lehet. Nem tudom, ez mennyire jó, egyelőre ha mégis balhézik, mert fáradt vagy éhes, akkor mindig elmondom neki, hogy szíve joga neki is néha kiborulni, szóval csak adja ki magából, ahogy kell.