2014.02.07. 00:23 | Lucilla |

Hajvágás volt, minden fiú rövid hajjal büszkélkedhet, ami igen ritka felállás nálunk. Előtte-utána kép viszont csak Ábelről készült.

Előtte ....

P1290045.JPG

Utána ...

P2050078.JPG

2014.02.03. 12:52 | Lucilla |

Nos, igen, szóval elköltöztünk, ami igen viccesre sikeredett, bár ritkán röhögtünk hangosan.

Egyrészt ugyanis karácsony előtt egy héttel sikerült eljutni arra a pontra, hogy végre át tudtunk cuccolni, addig a mesterek közös erővel szabotálták terveinket. Gondoltuk, hogy egy hét, főleg, hogy Zacco otthon van, az aztán mindenre elég lesz. Így jól belevágtunk, hétvégén csomagoltunk, hétfőn jöttek a költöztetők, átvitték, amit kellett, kipakoltak, így hétfőn délután már új otthonunkban próbáltuk megtervezni, hogy akkor mivel is kellene kezdeni. A legutóbbi költözésünk már homályba veszett, ráadásul akkor nagyjából 2 év alatt egy kicsi szobában felhalmozott dolgokat kellett átjuttatni, gyerek nélkül, ehhez képest most nagjyából tizenöt év, 100+ nm és három gyerek a helyzet.

Azt hiszem, a részleteket nem fogom leírni, jobb nem is felidézni, legyen elég annyi, hogy egy hét nem volt elég, egy hónap sem igazán, így még mindig vannak elintézendő ügyek, bár a mostani helyzetet össze sem lehet hasonlítani az első hetekkel, amikor még egy tea megfőzéséhez is három dobozt kellett előfötörnöm a káoszból. A karácsonyból így aztán nem nagyon csináltunk felhajtást, működő konyha hijján megfogadtuk az életmód tanácsadók jótanácsait, nem volt sok fogás és sokféle süti, helyette anyukám nyakába varrtuk magunkat több ízben is, a fennmaradó időben pedig elmélyültünk a mikrós ételek rejtelmeiben.

Persze a karácsonyi előkészületeket nem pusztán a költözés tette színessé, sikerült egy kórházi kört is beújítani. Ábel egy hét nátha után belázasodott, és mivel az orrából némi színes is csordogált, úgy voltam vele, hogy mivel karácsony előtt pár nappal már nem kockáztatunk meg egy szövődményes felsőlégútit, megmutatom a Heim Pál ügyeletén. Gondoltam, kapunk orrcseppet, esetleg köptetőt, néhány unalomig ismert kezelési útmutatót. Nem így lett, az ügyeletes dokinak még csak gyanús volt Ábelünk, a belgyógyászaton viszont már egyértelműen krupposnak diagnosztizálták, így végül nagyon nagy mákunk volt, hogy bementünk, mert jó eséllyel befulladt volna éjjel. Így viszont kapott egy adag gyógyszert és nyitott ablak mellett aludunk, ami khm... nekem nem a békés alvás záloga. Ábel viszont jól aludt, nem fulladt be, úgyhogy másnaptól csak sóoldatos inhalálás volt két napig, amikor aztán - karácsony előtt épp egy nappal - hazamehettünk.

Ábel mondjuk egy bő hét múlva ismét beújított egy lázas megbetegedést, természetesen ismét ügyeleti időben, úgyhogy a HP-ba már haza járunk. Végül ez a kör egy klasszikus háromnapos láznak bizonyult, mire a kiütések elmúltak, a nátha és egyebek is megszüntek, azóta szerencsére egészséges kiskomám.

A többiek szerencsére kórságok nélkül csinálták végig az ünnepeket, Ákos volt vasutas táborban, Áron nagymamázott egyet, aztán családilag levonultunk Debrecenbe az aquaticumba, ahol sikerült az iskola/ovi/munka kezdés előtt kicsit kisimulni.

Mert a január az új ovit is jelentett Áronnak, aki nagyon nem várta ezt a fordulatot, minden porcikájával tiltakozott, ő nem akar tündérkertes ovista lenni, ő maradna kincskeresős. Első nap úgy kellett bevonszolnom, rugott, kapálózott, aztán amikor én is beültem játszani a játékokkal, végül hajlandó volt csatlakozni. Másnap már szívesebben ment, ott is maradt egy kicsit. Aztán volt egy kis szünet, mert csütörtökön már volt nevtan, pénteken meg elutaztunk, de hétfőtől teljes üzemben jár kiskomám, várakozáson felüli lelkesedéssel. Illetve a lelkesedés inkább a hozzáállásában látszik, szóban továbbra is inkább a régi oviba járna, viszont jóval könnyebben indul el reggelente az új oviba, mint a régibe bármikor, az óvónénik pedig ódákat zengenek arról, hogy milyen jól viselkedik és hogy (és itt most fanfárok szólnak!) részt vesz a csoport életében, a foglalkozásokban. Életében először még egy rajzát is kitették az öltözőben lévő falra, amikor pedig csipkét vágtak a papírból, ő mindjárt hármat is csinált. Szóval úgy látszik, jót tett neki a váltás, egyrészt ez egy tiszta nagycsoport, itt mindenki részt vesz a foglalkozásokon, másrészt pedig az új helyen új szokásokat lehet kialakítani, simán lehet, hogy a régi oviban egyszerűen így állt be a rendszer, hogy ő inkább nem vett részt semmiben. Kíváncsi vagyok, hogy a nevtan az iskolaérettségi felmérésben mit fog gondolni ....

Ákos élete hamar visszatért a normál kerékvágásba januárban, a bizonyítványa az év elejei ámokfutásához képest nagyon jó lett, a zeneiskolai bizonyítványa viszont nem lesz ilyen szép, mivel mostanában nem túl lelkes, bár a csellótanár szerint továbbra is nagyon ügyes, de többre lenne képes, úgyhogy pedagógiai osztályzatot kapott. Szombaton a bocsokkal mindkét meccset megnyerték, annyira jól ment a játék, hogy hátvédként is volt módja gólt lőni.