2015.01.01. 23:59 | Lucilla |

Telik-múlik az idő, már ismét túl vagyunk egy decemberen, karácsonyostól, szilveszterestől, egyebektől ... Megmondom őszintén, ahogy öregszem, egyre kevésbé látom varázslatosnak ezt az időszakot, egyre inkább a melót látom, ami ezzel jár, aminek egy része persze kifejezetten örömteli, de attól még meló, ráadásul rutin feletti. Namármost nálunk a rutin is rendesen kitölti az időnket, úgyhogy bármit bepréselni eléggé nagy művészet, bár leginkább kemény döntések sorozata, azaz leginkább valami helyett lehet beiktatni vásárolgatást, ajándékkészítést, stb.

A helyzet cifrázásaként sikerült úgy szervezni, hogy december 18-a óta dolgozom is, úgyhogy ebben az évben már több munkanap is a hátam mögött van, bár ez a rész inkább kisimító jellegű volt, tekintettel arra, hogy az államigazgatás malmai lassan őrölnek, így semmi infrastruktúra nem állt rendelkezésemre, így némi értekezleteken kívül érdemi munakmennyiség elvégzésére nemigen volt módom. El is kellene valahogy tenni ezeket a tétlen pillanatokat valahogy későbbre, mert unatkozni nem lesz többé lehetőségem, ha egyszer beindul a verkli úgy igazán.

Mondjuk annak idején úgy terveztem, hogy mire elérkezik a munkába állás pillanata, minden kész lesz, rend és tisztaság, ajándékok beszerezve, kaják előkészítve, és így tovább, ebből persze szinte semmit nem sikerült készre intézni. Mindenféle akadálypályán haladt a novemberünk, decemberünk, voltak betegségek, Áronnak kivizsgálások, nyílt napok és fogadóórák, karácsonyi ovis, bölcsis és iskolás rendezvények, iskolakeresés, szóval, ami a csövön kifér.

Áron allergiavizsgálata (bőrvizsgálatos pollenteszt) masszívan pozitív lett, gyakorlatilag csak a penészre nem allergiás, amúgy mindenre, a porra különösen. Ehhez jött még egy ételallergiavizsgálat is, vérből, na ott szerintem a személyzet aznapra szabadságot kért, miután végre sikerült Áronból kifacsarni a szükséges mennyiséget. Négyen fogtuk le! Kintről nyilván úgy hangozhatott, mintha életlen késsel nyúznának odabenn hatéveseket, bentről sem volt kevésbé meghatározó élmény. Utána nekem is kellett vagy két óra, mire le tudtam nyugodni. Őszintén remélem, hogy az elkövetkezendő 5 évben nem lesz szükség semmilyen komolyabb vizsgálatra, mert a bőrteszt és ez kellően elriasztotta kiskomámat a kivizsgálásoktól.

Viszont lesz másfajta kivizsgálás is, megyünk a Vadaskertbe, ami szintén elég izgalmas történet, és ez olyan izgalom, amiről a magam részéről simán lemondanék. A nevtan vetette fel amúgy, pedig eddig én forszíroztam volna, hogy menjünk és zárjunk ki mindent, amit ki lehet, de eléggé meggyőzően állította a pszichológus, hogy semmi szükség, már magam is elhittem, erre tessék. Végül azért kell menni, mert egyértelmű, hogy kell még fejlesztés Áronnak, de csak akkor tudunk támogatott verzióban részt venni, ha van róla hivatalos papír. Volt amúgy egy intelligenciavizsgálat és egy képességfelmérés, amiből kiderült, amit eddig is tudtunk, hogy egyrészt okos, mint a nap, másrészt ha valamit nem óhajt csinálni, azt nem csinálja, így az iq teszten is alulteljesített az uncsi figyelmet igénylő feladatokban. Mivel a vadaskertbe csak januárban tudunk menni, és ki tudja, mikorra mondanak valamit, na meg mikor lesz belőle fejleszés, így aztán elmentünk az újbudai Fejlesztőházba is, ahol szintén felmérték kiskomámat, megerősítették az idegrendszeri érettlenséget, úgyhogy most szenzoros integrációs tornára is járunk.

Nos, nem volt hát unalmas a karácsony és egyebek nélkül sem ez az időszak. Ezzel együtt viszonylagosan kevés stresszel sikerült abszolválni a beszerzéseket. Mivel amúgy sem megy nekünk ez a pakolászunk, sütünk, főzünk szentestére ünnepi hangulatban dolog, úgy döntöttünk, hogy a 24-ét az Aqua-worldben töltünk, ami igen bölcs elhatározásak bizonyult.

dsc_0002.JPG

A fürdőben ilyenkor kifejezetten kevesen vannak, egyik csúszdánál sem kellett várni, a medencékben is kényelmesen lehetett fürdőzni. Odacsábítottuk a család nem kis részét, így végül nagyon jó ráhangolódás volt a szentestére. Egészen sötétedésik ott voltunk, a fiúk kellően kifáradtak, így otthon is sikerült igen jó hangulatban készülni a vacsorára. Én előző nap mindent előkészítettem, így míg a fiúk feldíszítették a fát, gyorsan összedobtam a klasszikus menűsort. A vacsora szokatlanul emelkedett hangulatban folyt le, majd az este további része is kedélyes maradt. A fáradság miatt Ábel gyorsan elaludt, Áronnál is ezt reméltük, így elkezdtük nézni az Igazából szerelem c. filmet, Ákost is invitálva, majd Áron is megjelent, hogy őt se hagyjuk már ki. Mondjuk ez a film nem kifejezetten a 6 éves korosztálynak készült (néhány jelenetnél a 12 éves korosztály is befogta a szemét), viszont kiskomám igen gyorsan elaludt apa ölében, így aztán mire a film igazán beindult, ő már horpasztott.

Másnap reggel az ajándékbontás is jó hangulatban zajlott, ennél a körnél a "hülyejézuska" tiráda is elmaradt.

Áron geomag proteont kapott:

dsc_0004.JPG

Ábel pedig egy villamost, ami aztán néhány kör után met-ró lett, onnantól kezdve mindenkit javított. Amúgy azóta minden nap órákon át nyílnak az ajtók, csukódnak az ajtók, fel és leszállnak papírdarabok, kisebb figurák, pl. egy kacsa (kaka).

dsc_0005.JPG

Ábel beszélőkéje amúgy igazán meglódult az elmúlt két hétben, csak nézünk, hogy milyen szépen fogalmaz, bővített mondatokban, gyönyörűen használja a ragokat (anya, kérem a vizet!). Így aztán most már mindenről beszámol (Áon bántja Ákost!) és elmesél mindent (Mama és papa felszálltak a vonatra, Ákos is felszállt a vonatra ...) Nagyon cukin képzi az "s" hangot, "r" még nincs, de néha mintha már ott lenne valami "r" kezdemény ...

Ákos tüzijátékot kért és kapott, erről nincs kép, szilveszterkor fel is lőttük, úgyhogy mi is beszálltunk a környéken hagyományos mulatságba.

Karácsony másnapján aztán Operában voltunk, a Diótörőnél, ilyen sem volt még, Ákos kifejezetten élvezte. Szombaton jöttek Valiék, úgyhogy aznap ismét ajándékbontás volt, ez már kevésbé volt kedélyes, Áron először nagyon hepi volt (lézeres lővős karszalagot kapott), aztán meglátta Ákos kémszettjét, onnantól egy óra ordítás volt, hiába kaphatott meg mindent kipróbálásra, ő akart lenni minden kémcuccok "felelőse". Miután túljutottunk a krízisen, szerencsére sikerült rendezni a hangulatot is.

dsc_0019.JPG

A szilveszter várakozáson felül bulis volt, mi úgy készültünk, hogy egész este eszünk és tüzijátékot nézünk az ablakból, Kelenvölgy és Rózsavölgy igen bőkezűen szórja ilyenkortájt a rakétákat. Aztán Ákos előző nap Beniéknél előszilveszterezett és ha már visszahozták őt, itt is maradt az egész família, így aztán volt evés, ivás, társasjáték, 11 körül mi is felküldtük a rakétákat, és jócskán belehasítottunk az éjszakába, ahogy kell.