2017.09.26. 13:48 | Lucilla |

Megnéztem a statisztikát, már tényleg senki sem olvas, úgyhogy teljesen a saját homokozóm lett a blog. Nagyon szeretnék amúgy gyakrabban írni, de egyszerűen nem fér bele, valójában most is lopom az időt. Alvás helyett éppen lehetne többet írni, de az alvásra szánt idő így is erősen meg van kurtítva, a létfenntartáshoz is kevés ...

Egy éve posztoltam utoljára, azóta - noha a dolgok alapvetően normális menetben zajlanak és kevés a váratlan fordulat - sok-sok minden történt.

19260479_10203302121030950_6286422698506734136_n.jpg

Ákos részéről túl vagyunk a felvételi procedúrán, ami nagyon nem úgy ment, mint vártuk, de most visszatekintve még az is lehet, hogy jól jövünk ki hosszú távon a dologból. A tavalyi év a felvételi és egyebek miatt nagyon nyögvenyelős volt, a nyomás, ami egy ilyen korú gyerekre helyeződik, az neki szinte elviselhetetlen volt. Amióta vége lett a sulinak, sokkal felszabadultabb, sőt, kommunikatívabb, és ezzel együtt minden fronton nagyon jól muzsikál. Szó szerint is, ugyanis az új csellótanár ráhatására - és az én ajánlásom ellenére - folytatja a csellót, a zeneiskolában rangidős csellistaként. Mit folytatja, még gyakorol is rendszeresen! Egyebekben a gimi jól indult, már a második héten nagyon megdícsérték az angol esszéit, matekból az évfolyamon a legjobb felmérőt írta (na ja, matektagozatra készültünk ugyi), kötelezték a matekszakkörre is. Ja, önszorgalomból matekozik otthon délutáni magányában ... Hokizik továbbra is, a svéddel bajban vagyunk, elfogytak az osztálytársak, így most nem indul osztály a svéd iskolában. Ezzel kapcsolatban egyelőre szervezkedés van folyamatban.

19990421_10203445724060936_419136149481470469_n.jpg

Áronom harmadikas lett, ami egyelőre nagyon jól alakul, tavaly a helyesírással nagyon küzdöttünk, de év végére sokat javult a helyzet. Minden szempontból sokat érett Áron, így nagy reményekkel nézünk az új év elé. Ja, tavaly is voltak nagyon pozitív meglepetések, mert mi ugyan régóta tudjuk, hogy kiskomám okos, mint a nap, de figyelmi, fegyelmi és hajlandósági problémák okán nem mindig tudja ezt mindenki számára nyilvánvalóvá tenni, azonban tavaly a kenguru versenyen megyei 16. lett úgy, hogy fél óra után elege lett a versenyzésből és kivonult a teremből ...

A harmadikas füzetre váltás egészen jótékony hatással volt a külalakjára, ami erősen meglepett, mert arra számítottam, hogy kell némi átállási idő és egyébként sem egy kaligrafikus alkat. Az év elejei felkészülés nélküli felmérők többségét amúgy kapásból jelesre írta meg (a helyesírásost leszámítva az összeset).

Ő is tolja a hokit, elég nagy óraszámban, az idéntől a száraz edzésekre is eljár, ami nagy dolog, mert ott futni kell. Mert hát fut ő, mint a nyúl, általában menés helyett is, de az irányított futás nem az ő műfaja. Szerencsére ez csak a kisebbik része a száraz edzésnek. Emellett egész nyáron görkori-technikázott, szakedzővel, bár az ő tudománya erősen a csapat tudása felett volt, megtanult például fél lábon szlalomozni.

21768249_10203713355191547_3919042552663463017_n.jpg

Ábel pedig öt éves lett, egy hetes partikkal tarkított ünnepélysorozatot szerveztünk neki ez alkalomból. Minecraft legokat kért és kapott, nem kis részben Áron sugallatára. Az oviban középső csoportot, továbbra is fürtökben lógnak róla a csajok a csoportban, a legjobb barátja pedig még mindig Ádám, akivel elválaszthatatlanok.

És ő a harmadik hokis a családban, tavaly óta szorgalmasan jár a hokisuliba, illetve az ovis hokira, amit különösen szeretünk. Elképesztő ügyes, legutóbb, amikor pár perces késéssel érkeztünk az ovis hokira, persze rajta volt Áron sulis hokimeze, kezében ütővel belibbent az nagyrészt új gyerekekből álló csoport mellé a jégre, a szülők összesúgtak a hátam mögött, hogy na megjött a profi. A Bikás parkban is nagyon népszerű, ahogy a görkori edzésen ő is repeszt a többiekkel, folyton hallom, ahogy mindenki elképed, hogy milyen pici és hogy milyen ügyesen korcsolyázik.