Hát, itt vannak a dolgos hétköznapok. A hajnali kelésekhez nem sikerült ezidáig hozzászoknom, élek a gyanúperrel, hogy erre még sokáig várnom kell. A napok egyre gyorsabban telnek. A múlt héten már határidős munkát kaptam, támaszpontok nélkül, amit úgy néz ki sikerült jól megoldanom, és ezzel jó volt az antrém. De még mindig érnek meglepetések...na meg kihívások is lesznek, bőven.
A hétvége elég sűrű volt, és így jó gyorsan el is telt. Pénteken temetés, szombaton vendéglátás, vásárlás, születésnapünneplés, vasárnap meg millenáris gyereknap. De hát aki mazochista....kellett nekem ez a sok program. Persze, van, amiről lemondottam volna, mondjuk a fél karomért cserébe....
Akkor egy kis fotós beszámoló a vasárnapi elő-gyereknapról.
Ákos Vitéz Lászlót néz...:
...udvarol:
