2015.05.13. 11:58 | Lucilla | komment

Úgy látszik, sikerült átállni negyedévenkénti bejegyzésre, amit talán hosszabb távon is képes leszek tartani ... Pedig hát az élet zajlik, és akkor egészen finoman fogalmaztam, nagyjából folyton úgy érzem, hogy egy orkán közepén állok és csak próbálok kapaszkodni, több-kevesebb sikerrel ...

Szóval, volt nekünk két születésnapunk áprilisban, elsőként egy tizenharmadik ...

dsc_0019_1.JPG

Maga a születésnap erősen zárkörűre sikerült, apa épp külföldön volt, de a fiúkkal hármasban sikerült azért némi ünnepélyességet csempészni az estébe. Némi meglepetést is, mert Ákos kifejezetten meglepődött, hogy kap szülinapi ajándékot, ugyanis úgy gondolta, hogy az előző pénteki mozi volt az ajándék ... Nem mondhatnám, hogy telhetetlen gyerek. Amúgy a korosodás elsősorban a modorán látszik, egyre szemtelenebb, de nagy szerencséje, hogy jó a humora, mert előbb kezdek el általában röhögni a beszólásain, mint hogy megsértődnék. Amúgy szerinte az élete csupa elfoglaltság, teher, nem elég az iskola, de hokiznia, csellóznia, svédeznie is kell, így hát nem tud kellő mennyiségű időt tölteni a szerelmetes telefonjával ... (Amúgy az iskolai szünetekben is ezzel töltik az idejüket, az összes fiú, egymás mellett ülnek egy padon és nyomkodják az izéiket ...) Ja, és a kamaszkorosodás egy velejárójaként nemsokára fix fogszabályzója is lesz ...

p5090095.JPG

Aztán, volt nekünk egy hetedik is ...

dsc_0049.JPG

Áronunk is elhagyta a kisgyermekkort, ami egyre jobban látszik is rajta, most már egyre könnyebb elhinni, hogy szeptembertől iskolás lesz. Mert felvételt nyert kiskomám Ákos iskolájába, az iskolaotthonos (mellesleg később informatika tagozatos) oszályba. Kicsit aggódtunk, mert igen nagy volt a túljelentkezés ebben az iskolában minden osztályba, de végül némi hátszéllel (Ákos révén, mint odajáró tesó) sikerült bejutni. Amúgy ég és föld a mostani helyzet a tavalyihoz képest, kifejezetten sokat változott Áron. Nem mondom, hogy kikerült a sajtkukac a hátsójából, de ha olyanja van, épp akár nagyon hosszú időt is eltölt egy-egy tevékenységgel, egy csomó dolgot alkot, a maga igen kreatív módján, a legkevésbé sem úgy, ahogy a többi gyerek teszi. Imád társasozni és nagyon ügyes is, bár a vesztés elfogadását még tanulnia kell, de ebben is jelentős előrelépés történt. Érdeklődik a betűk iránt, és kifejezetten várja, hogy megtanuljon olvasni. Azért persze még mindig a legjobban harcolni szeret, most Amerika kapitány az egyik példaképp, meg a Vasember is persze.

p5090083.JPG

Ági néni szerint már nincs szüksége pszichológusra, de még ebben a hónapban járni fogunk, a többi fejlesztés még tart, a szenzoros tornát még nyáron is szeretném folytatni, amíg lehet. Illetve megyünk még a Vadaskertbe egy napközis jellegű fészek programra, ami remélhetőleg segít még inkább egyensúlyba hozni a dolgokat. Amúgy az indulatkezelési vonalon is határozott előremozdulás látszik, a kötelező, de nem szeretem dolgok elfogadásában is javul a helyzet.

Aztán van nekünk egy nem mostanában születésnapozó két és fél évesünk is ...

p5090073.JPG

Ábelünk továbbra is egy tündér, akiért mindenki csak rajong, ami nem is csoda. Ki látott már olyan két és félévest, aki gyakorlatilag nem hisztizik ... Néha napok-hetek is eltelnek sírás-rívás nélkül. Ha valamiben nem értünk egyet, simán meggyőzhető, nagyon kevés dologhoz ragaszkodik igazán (pl. egyedül száll fel a villamosra, még a kezemet sem fogja), azt általában igyekszünk tiszteletben tartani, a többi dologban pedig igen rugalmasnak bizonyul általában. Még a gyűlölt szemcseppezést is meg lehet vele beszélni, hogy hogyan is csináljuk, és akkor nem sír. (Sajnos a szeme sűrűn gyullad, folyton beleken valamit, továbbá a kedvenc kajónk is a földön húzódik mindenfelé a városban, ez sem segít az ügyben...)

Gyönyörűen beszél, tisztulnak a nehezebben képzett hangok, hosszú összetett mondatokat is alkot, sőt komplett történeket is elmesél időnként kalandjairól. Ezek általában tömegközlekedési tárgyúak, jelenleg ez a kedvenc témája, egész nap folyamatosan képes beszélni a villamosokról, metrókról, és meg is teszi ... Imád biciklizni a futóbiciklijével, télen is sokat ment vele, így mostanra már tökéletesen egyensúlyoz, és eszméletlen tempóra képes ... Ja, a gondozónők úgy döntöttek, hogy leszedik róla a pelust, na most én még korainak tartom, de szorgalmasan hordom be az összepisilhető holmikat, majd az összepisilteket meg haza. Kiskomám borzasztó büszke amúgy, akármi is történik, mindig meséli, hogy épp hol sikerült bepisilnie. Néha a wc-be is jut persze pisi szerencsére.

Egyre többet játszanak együtt Áronnal, aki mostmár komoly partnerként is kezeli időnként, persze az idill nem feltétlenül tart sokáig, de ez akkor is nagy dolog. Ákossal pedig különösen jóban vannak, szerdánként pl. Ákos szokta felöltöztetni, mert ezen a napon mi is igen korán kelünk, Ábel pedig annyira boldog, hogy a bátyjuskával van, hogy el is felejti, hogy nem szeret korán kelni ...

Előttünk a nyár, amiről még majdnem semmit sem tudok, pedig most már ideje lenne tervezni, de hát itt van pl. a házunk felújításának újabb szakasza, apa úgy gondolta, hogy nem elégszik meg némi festéssel, padlólerakással az előszobában, hanem jól ki is bővítjük azt, így most ismét fényévekre került az a pillanat, amikor végre legalább a házon belül rend lehet ...

süti beállítások módosítása