Szeptember óta sok idő telt el, és mit mondjak, nem olyan év van mögöttünk, amit szívesen ismételnék, bár nyilván voltak jobb napos is közöttük, de összességében kemény és munkás időszak ez.
Ákos szeptemberben leadta a csellót, a hokit is le akarta adni, nem volt túl lelkes az U18-as csapattal kapcsolatosan, én azonban - különböző okokból - arra kértem, hogy várjon pár hetet, utána átbeszéljük a kérdést. Az új edzője azonban csodát tett, mert mire elővehettük volna a témát, ő már nagyon lelkesen járt edzésre, meccsekre, a csapatban elképesztő jó hangulat uralkodott. Ákos annyira fellelkesült, hogy még koritechnika felzárkóztatásra is vállalkozott. A lendület amúgy egész szezonban kitartott, sőt, úgy néz ki, jövőre is marad a hoki. Bár az edzője jövőre már a felnőtt csapatot fogja vinni, remélhetőleg az új edző (akiről még nem lehet tudni, hogy ki lesz) is érti majd a dolgát, legalábbis ami a motivációt illeti.
A suli is jól megy, pedig ez az év már messze nem himbilimbi, mit a tavalyi, de úgy néz ki, felvette Ákosom a tempót, még a humán tárgyakból is várakozáson felül produkált, pedig azoktól erősen tartottam. Továbbra is komolyan DÖK-özik, meg jár mindenféle sporteseményekre is, ahogy tavaly is.
Ez az év talán Áronnak volt a leghúzósabb, a szeptemberi események között erősen meghatározó volt az új tanító néni, aki - mit mondjak - nem lett kedvenc tanító néni az év végére sem. A megváltozott erőviszonyok az osztálydinamikát is erősen megmozgatták, így az első hónapok sok nehézséget hoztak. Aztán persze sínre kerültek a dolgok, végül a tanulás oldalon is sikerült felpörgetni Áront, így a bizonyítványa - várhatóan - jó lesz.
A hokiban végül Kalóz lett és maradt is egész évben, bár végül volt néhány "A"-s meccs is, amire behívták. Kalózként az egyik húzójátékos lett, ahogy az várható volt, bár a nagypályás önbizalma nem nőtt túl sokat a szezon alatt. Ezzel együtt keményen dolgozott egész évben, és még dolgozik szárazon is, mert még tartanak az edzések.
Ábel ma ballag el az oviból, szóval néhány hónap múlva már csak iskolás gyerekeink lesznek. Ábel a nagyobbik bátyja nyomába lép és zenetagozatos osztályban kezdi majd az iskolát szeptemberben. Amúgy az utolsó ovis év vidáman telt, továbbra is rajonganak érte a csajok, legjobb barátja Ádám, de minden fiúval szívesen játszik, a lányok többségével is. Az óvónénik szerint minden szempontból érett az iskolára, amit mi is látunk rajta.
Ami a hokit illeti, az idei év Ábel éve volt, elképesztően jól ment neki. Ott kezdődött, hogy mindjárt az első meccsen az "A" csapatba osztotta be Karcsi bácsi, mondván, hogy annyira ügyes, hogy nem rakhatja a "C" csapatba, "B" csapat pedig nem lesz. Ezt követően egész évben benne volt az "A" és a "B" keretekben, és egyre jobban játszott, ahogy haladtunk a szezonban. Októberben lőtte az első gólját, amit még sok követett. Volt néhány feljátszása is, az utolsó U10-es tornán már három gólt is lőtt. Szóval nagyon sokat ügyesedett Ábel az évben, nagyon lelkesen edz és még mindig van egy éve az U8-ban. A hokis társai is nagyon kedvelik és nagyon jó csapat jött össze az idén, nagyjából ugyanaz a 10-12 gyerek járt ezekre a meccsekre, jól összecsiszolódtak a szezon alatt.
