lucilla viszontagságai

Ma gyümölcsnapot tartottam:

Nos, így hát a mai napot itthon töltöttük. Illetve rohangálással: orvos (igen, láthatóan egészséges a gyerek, igen, a bölcsik ilyenek, igen a gyerek lehet így lázas, nem, nem írom le), aztán a központi bölcsi (ó, megoldjuk a dolgot, ne akarjanak bölcsit váltani, máshol sem lesz jobb, beszélek a gondozónővel, blablabla), utána a vezető gondozónő (nos, ha kell rugalmasak vagyunk, de ezek ÁNTSZ szabályok, és muszáj csillapítani a lázat, és ki kell tiltanunk), és hát nesze semmi, fogd meg jól... Kíváncsi vagyok, hogy lesz eztán. Mindenesetre bébisuttyó kelleni fog.

Viszont Ákossal nagyon jó volt itthon, ha nem lett volna ez a cirkusz, akkor egész olyan lett volna, mint régen. Délután még én is aludtam egyet. És egy csomó délutáni sorozatot megnéztem, amíg Ákost aludt.

A legújabb kedvenc Misi Mókus (Mikismókus):

Mostanában, ha valamit jól meg szeretnék értetni Ákossal, mondom neki: nézz a szemembe, amit ő meg is tesz, de annyira tetszik neki ez a szemkontaktus, hogy el kezd hangosan nevetni.

Olyan meghitt pillanatok ezek.

Ismét bölcsi háború van.

Mivel olyan különleges gyerekem van, akinek a bölcsiben láza van, levert, étvágytalan, folyik az orra, amint kilép a bölcsiből, még hőemelkedése sincs, orrot törölni még véletlenül sem kell, teli pofával eszik és annyira vidám, hogy hiszti sincsen. Nos, érdekes.

Így leírva úgy néz ez ki, mintha a gyereknek bölcsi iszonya lenne, de ezt cáfolja, hogy egészen addig semmi tünetet sem produkál, amíg ott vagyok....

Holnap csatára indulunk. Hogy mi lesz, azt nem tudom. Bölcsicsere is felmerült, bár az is necces, tekintettel a hatalmas túljelentkezésre (ami gondolom, az anyukák tömeges elhelyezkedése miatt van, és nem azért, mert kényelmes dolog a bölcsivel lefárasztani a gyereket, ahogy azt a kerületi anyukák jó része teszi amúgy).

Dühös vagyok, a francba. Miért nem képesek megérteni a tyúkagyukkal, hogy van aki dolgozik, és nem akar szivatva lenni. (Volt már arra precedens vajon, hogy az ilyen hozzáállás miatt az anyuka pert nyert a bölcsi ellen a munkája elvesztése okán?)

Nos hát, kemény küzdelemben, de az álmok elvéreztek a racionalitással szemben, és eredményt hirdethetek PM kontra bíróság ügyben: pontozással győzött a PM. A főnökeim szívéről hallhatóan hullott alá a kő. Az én szívem viszont nehéz, ez amolyan visszafordíthatatlan döntés, én már csak sohanapján kiskedden lehetek fogalmazó. Nehéz döntés volt, és még nagyon keményen szoknom kell a gondolatot, hogy innen már csak egy út van. Illetve tulajdonképp nem csak egy, inkább egy nincs.

Ákos ma produkált egy helyes kis gyerekszájat:

A bácsi vezeti a trolibuszt, nem Ákos vezeti a trolibuszt, a bácsi vezeti a trolibuszt.

A vágyak már ebben a korban meghatározóak...