Ismét eltelt egy hét, bár rövidecske volt, azért sok minden történt.
Itt voltak Valiék, így Ákos nem ment bölcsödébe, hanem helyette válogatott vidámságokban volt része. Nekem pedig vásárlási élvezetekkel teli hét volt, sikerült a ruhatáramat frissíteni. Jókat ettünk, jókat mulattunk amúgy együtt. Sikerült két hátborzongató thrillerbe is beleválasztani, szóval nem unatkoztunk.
Sajnos, az utóbbi idők történései nem voltak jó hatással Ákos napirendjére, így jó lesz visszaállni a megszokott rendre. Mivel Mama és Papa mindent megengedtek neki, most elég nehéz elfogadtatni Ákossal, ha valamit nem lehet, vagy abba kell hagyni, vagy elkezdeni... Remélem, nemsokára ismét a régi lesz Ákos, mert most néha elég nehéz kezelni a hisztiket.
Ákos amúgy hihetetlenül sokat fejlődött az utóbbi időben. Amilyen csendes kisbaba volt, most olyan cserfes. Mi pedig apával csak összenézünk és mosolygunk. Én úgy élvezem, hogy végre szavakba önti, ami a fejében jár, még akkor is, ha ezt hajnalban teszi, a fejemen ugrálva...
És amikor nyirkos őszi estén egyszervolt.hu-t nézek:
Közben telefonálgatok, de fél szemem a monitoron:
Művészit is alkotok:
