Ma elmentünk Böbe babáékhoz a Futrinka utcába. Találkoztunk Morzsa kutyával, Sün Sámuellel, Nyúl apóval, Cica Micával, és persze Böbe babával. Ott volt Bergendi bácsi, aki zenélt minden félét, Süsüt, meg Sebaj Tóbiást, és volt ott egy néni is, aki koncertet adott. Én is felmentem vele a színpadra, de kicsit untam:
Ákossal ma végig bkv-ztuk a várost. Már reggel félálomban arról beszélt, hogy mennyire szeretne sárga metrózni, lehet erre nemet mondani? Pénteken amúgy is rövidebb a munkaidő, ráadásul semmi extramunka nem volt. Így hát amikor érte mentem, már úgy készültem, hogy megyünk, amerre csak akar. Először is a 9-essel lebumliztunk a Deákra, és ott felpattantunk a sárga metróra, onnan a Széchenyi fürdőig és vissza, majd kék metró a Nagyvárad térig, onnan pedig 24-es villamossal a Golgota térig. Még jól bevásároltunk a CBA-ban, és aztán hazajöttünk. És ami döbbenet: egyszer sem kellett ölbe venni Ákost, ami az utóbbi idők tükrében nagy szó. Nagyon boldog volt kiskomám.
És este még sütöttünk is:
Mostanában nehezen megy az elalvás. Ugye pár hónapja nagy ágyban alszik, ami teljesen szabad mozgást biztosít neki. Eddig ez nem volt gond, pedig féltem tőle, de az első naptól szépen lefeküdt és el is aludt, gyakorlatilag azonnal. Mostanában azonban még jó párszor kiszalad. Hol valamelyik cumiért, hol valami játékért. Ez a gyerek leltár szerint tudja, milyen vagyontárgyakkal rendelkezik, és ha ő pont a narancssárga autót, vagy valamelyik pontosan definiált szürke autót keresi, akkor nincs menekvés. Addig nincs alvás, amíg meg nem találjuk és a másik szürke autó az nem jó. Mert neki az kell. Azt hiszem, az lesz a következő lépés, hogy játékkvótát fogok meghatározni, mondjuk minden este kiválaszthat maximum 3 játékot, és azt magával viheti az ágyba.
Bár valószínűleg ez nem oldja meg az összes alvásproblémánkat. Mert mostanában az is rendszeres, hogy valamikor éjfél körül átköltözik a mi ágyunkba. Ezt mondjuk én nem bánom, de apa bekeményített, hogy csak hétvégén engedélyezi, hétközben könyörtelenül visszaszállítja a saját ágyába. Kíváncsi vagyok, ki bírja tovább...Mert ugye apának ez legalább olyan fárasztó, mintha a mi ágyunkban aludna a ded, sőt...Én alszom, mint a bunda, engem nem zavar. Ákosnak persze az lenne a legjobb, ha szépen a saját ágyában töltené az éjszakát, és kipihenten ébredne, mert a kelés fél 7-kor az azért nehezen megy. (Nekem is.) Ám nagyon erőszakra a fentieknél azért nem vetemednék. Végül is, nem olyan nagy baj, ha egy édesen szuszogó gömbölyeg van az ember ágyában...
