Ákosnak ez már a harmadik karácsonya. Nagyon vacilláltam, hogy elmagyarázzam-e neki, hogy a Jézuska hozza az ajándékokat, és elkezdjem-e neki finoman adagolni a keresztény mitológiát, aztán arra a következtetésre jutottam, hogy talán még nem kéne. Az idén még hozza csak a Mikulás az ajándékot, jövőre pedig szépen elkezdhetjük a keresztény történet megismerését. Ám valaki megelőzött. Mondom Ákosnak:
-Ma este jön a Mikulás, és hoz ajándékot.
-Nem a Kiskola hoz ajándékot! - feleli nagyon határozottan. A Kiskola nálunk a Mikulás munkaneve amúgy.
-Neeeem??? Akkor ki?
-A Jézuska! - felelte komolyan. Nos hát, akkor ez megvan. Azt nem kérdezte, hogy ki is ez a Jézuska, és miért hoz neki ajándékot, szóval a mélyére nem ástunk a kérdéskörnek. Majd jövőre.
Három év alatt sok minden változott.
Az első karácsonyán a legjobban a mézeskalács érdekelte.
A második karácsonyán már az ajándék is lenyűgözte.
És az idei karácsonyon már tudja, hogy az ajándékot a Jézuska hozza. A csillagszórót azért csak messziről figyelte, de annál nagyobb lelkesedéssel. Az ajándék ismét telitalálat.
Egész este rajzolt a táblára, na meg törölte le szivaccsal, mert az is legalább annyira érdekes, mint műalkotni. Természetesen anyának is asszisztálni kellett a remekműhöz.
A karácsonyfa meg valami döbbenetes lett:
Az alkotóművészt pedig már a kora reggel az álványánál találta, imigyen:
