lucilla viszontagságai

Nyár van, most már tényleg. A mai napunk maga volt a tökély. Először is strand, dagonya, napfürdő, lángos, fagyi, ami kell. Aztán pedig fagyizás/sütizés az Andrássy úton, pazar társasággal.

Megpróbálom behozni a lemaradást, nem lesz könnyű, annyi minden történt az elmúlt héten.

Mindenekelőtt a legfontosabb bejelentések: Ákos úgy néz ki elindult a szobatisztaság felé vezető rögös úton, és nem csak lassacskán, hanem villámgyorsan. Ma például délutánig hibapont nélkül ment az akció, csak a délutáni kaka ment a gatyába, természetesen úgy kezelte, mint ha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ezt én is megpróbáltam, de a gatya kimosása közben nem voltam épp derűs...De amúgy teljesen jól ment a dolog, sőt már reggel is száraz volt a pelenka, délután meg nem is adott rá a gondozónő. Azonban ez a korszak nekünk a szívás kezdete, délutáni bevásárlásunk azzal telt, hogy fél óránként hordtuk a gyereket a budira, nehogy bepisiljen. Hiába...a megbízhatóság még távol van. A másik nagy meglepetés meg: "ma cumi nélkül alszom, jó, jó, jóóóó?".

Múlt hétvégén levittük Ákost a Balatonra, és gyakorlatilag a hetet ott töltötte, felváltva a két nagymamánál. Annyira jól érezte magát, hogy nem is hiányolt bennünket. Mondjuk nem is csoda, a nagyszülők minden kívánságát lesték... Azért Ákos elővette a kisördög arcát is, például úgy nekiszaladt a konyhaajtónak, hogy betört az ablaka...

Rajzolás közben:

Biciklizés is volt, természetesen:

És hát megkaparintotta a nagypapa messzelátóját is:

Egy kis merengés

Aztán mi apával szépen hazajöttünk, én mostam-vasaltam-csomagoltam és az este zárásaként még jól megnéztük a SW III-t. Hétfőn pedig utazás. Ami alakulhatott volna éppen sokkal szerencsésebben is, Párizsban majdnem lekéstük a gépet Bilbao felé, annyira rövid volt az idő, a reptér pedig annyira nem jól szervezett. Mi elértük a gépet, a csomagok persze nem. Úgyhogy a szállást bosszankodva, de csomagok nélkül viszonylag könnyedén kerestük fel. Némi felfrissülés után, ami bőrönd hijján eléggé szoros korlátok között zajlott, bevágtáztunk a városba.

Jó spanyol szokás szerint szieszta volt minden délután, mi pedig egy kávézóban hűsöltünk egy üveg jeges sangria mellett, mert amúgy eléggé meleg volt...

Amúgy szerintem Bilbaonak nincs kifejezetten sajátos arca, nem igazán spanyol, nem túlságosan baszk, nagyon sokféle városrész van, amelyek annyira különböznek egymástól, mintha külön városban járnánk. Ami nagyon érdekes, hogy sem Bilbaoban, sem másutt, ahol jártunk, nem láttunk kertes házas negyedeket, kertes házat is elvétve, Baszkföldön mindenki emeletes házakban szeret lakni, úgy látszik, lehetőleg jó magasban, amolyan lakótelepi jellegűben.

A csomagjaink másnap megérkeztek, miután nagyjaból 10 X beszéltünk az air france kedves hangú képviselőjével... Anikóét törötten hozták, reklamálni nem volt kinél... Csomagokkal már sokkal derűsebben láttuk a világot, bár így minden reggel szembe kellett nézni azzal a nagy kérdéssel, hogy mit vegyek fel?

Két nap után elbuszoztunk Ondarroába, amely városka az Atlanti óceán partján fekszik, ennél fogva klímája nagyon kellemes. Bilbaoban nagyjából 38 C volt, amikor buszra szálltunk, és nagyon hálásak voltunk a légkondiért. Ondarroában ehhez képest langyos szellő fújt. A szálloda, amely a városban az egyetlen volt állítólag, a tenger partjára épült.

Az ablakból pedig ez a látkép tárult elénk:

Fantasztikus volt úgy aludni minden éjjel, hogy a tenger zúgását hallgattuk. Hosszú időket töltöttem el azzal, hogy az ablakban néztem a tengert, na meg az embereket, akiknek úgy látszik az a nemzeti sportjuk, hogy a tengerparton sétálnak fel és le és fel és le....

És aztán elkezdődött a tréning is, ami elképesztően jó volt, profi, alapos és bár reggel fél 10-től este fél 9-ig nyomtuk, meglepő módon nem kellett folyton az elalvással küzdenem...

Az egyes ülések között pedig kávészünet, ami komoly evészetekkel is társult, így hát...khm...szóval nem vagyok soványabb, mint amikor elmentem....

Ondarroa amúgy már teljesen baszk kisváros, mindenhol ott voltak a szabadságot/függetlenséget Baszkföldnek felirattal, és mindenki baszkul beszélt.

Látkép:

További képeket helyeztem el itt: lucillasphotos.freeblog.hu