Pazar hétvége áll mögöttünk, végre sikerült pihenni, aktívan és vízszintesben egyaránt. A tegnap a henyélésé volt, csak egy egészen rövid időre tettük ki a lábunkat a lakásból. Ákosnak ez is elég volt persze, hogy lefárasszon bennünket. Kedvenc tegnapi eseményem, hogy amint épp apa után loholtunk az utcán, ő szépen leállt egy amolyan igazi helybéli kocsma előtt, és követelte, hogy menjünk be a "boltba". Amikor megtagadtam tőle ezt az élvezetet, akkor fogta magát, és csak úgy az utcáról elkezdett kapcsolatot építeni a kocska törzsközönségével, azok nem kis derültségére. Szépen elmesélte nekik a bicikli különböző alkatrészeit, persze szépen be is mutatkozott, zaccomerákosvagyokháromévesvagyokbarossutcábanlakomaharmadikemeleten és persze mindenféle vicces grimasszal szórakoztatta az egybegyűlteket.
Ma pedig juniálison voltunk, ami nagyon jól sikerült. Igaz, az idő nem volt olyan kegyes hozzánk, mint tavaly, tegnap még igencsak kérdéses volt, hogy akár 20 C fölé megy a hőmérséklet, ma azonban még a nap is kikandikált néhányszor a felhők között. Azért jópárszor elkezdett esni, szerencsére komoly eső nem volt. Viszont a beígért úszást kénytelenek voltunk kihagyni. Ákos persze nem volt elkeseredve, ő a napja jelentős részét az ugrálóvárban töltötte.
Időnként persze étkezésre is rá lehetett bírni, az étel az idén is fantasztikus volt. És csak egy egészen kicsike hibaponttal ma is bilibe/wc-be intézte folyó és nem folyó ügyeit. Igaz, mi is rajt álltunk az ügyön, nagyjából kettő percenként tettük fel neki a kérdést, hogy nem kell-é...
Volt nagy játszótér, sok-sok játékkal. Az én pacifista fiam a kardot késként kezelte (ez kaaaard, jaaaaaa), és szépen elvágta vele a várfalat.
Hajók, és autók minden mennyiségben...
Főzött nekünk egy kis ebédet is:
Az abszolút kedvenc természetesen ez a nagy autó volt, amikor pisilni kellett volna menni, nem volt hajlandó jönni, mert az autót nem hozhatta magával....
Egy kis huncutkodás anyával.
Ebben a hatalmas gömbben Ákos háromszor is gurult, elképesztően élvezte...
Itt pedig én próbálom meg magam a fahenger másik végébe húzni magam a fagyűrűvel...elárulom: nem sikerült, még a közepéig sem jutottam.
Ákos annyira kirohangálta/ugrálta/játszotta magát, hogy hazafelé a kocsiban bealudt, pedig el akartunk menni az Andrássy úti fagyizóba, így azonban inkább hazajöttünk. Este persze annyira virogonc volt, hogy fél 10-kor még a szobájában kurjongatott, minden erőfeszítésünk ellenére...kíváncsi vagyok, holnap mi lesz.
