lucilla viszontagságai

Tegnap pedig esküvőre voltunk hivatalosak, ahol az ifjú pár meglepett bennünket - no és a többi meghívottat is - valami nagyon kedves dologgal...

Megérkeztünk és el kell mondjam, nagyon kellemes két hét áll mögöttünk. Nem mondom, hogy tökéletes volt, az időjárás a legkevésbé sem fogadott bennünket a kegyeibe, a második héten különösen nem.

Kezdjük akkor mindjárt az elején. Már évek óta vágyom a tengerhez, amiben amúgy az elmúlt években is volt részem, de mindig valami hideg tenger partjára sodort engem az élet, márpedig nekem izzasztó, döglesztő melegre van szükségem ahhoz, hogy igazán élvezni tudjam a nyaralást. Az idén nagyon jó volt hozzám a sors, hiszen már a május végét Spanyolországban, bocsánat, Baszkföldön tölthettem, de mindenképp szerettem volna családilag is valami homokos parton ejtőzni legalább egy hétig. Sokáig tanakodtuk, hogy mégis hová. A korlátaink adottak voltak: Zacco mindenképp kocsival akart menni (na igen, mégis csak ciki, hogy már 3 hónapja megvan a kocsi, de még 3 számjegyű a megtett kilóméterek száma), viszont Ákossal igazán nagy útra nem merészkedhettünk. Az én szívem természetesen Olaszországhoz húzott, de szóba jött a horvát tengerpart is. Két héttel a tervezett idulás előtt természetesen még semmi konkrétummal nem tudtunk válaszolni az egyre sűrűbb ésakkorpontosanhovámentek típusú kérdésekre, ám rokoni kapcsolatok révén sikerült kb. 2 nap alatt befoglalni egy kedélyes kis apartmant Bibonéban. Én Olaszországnak ezek a pontján nem jártam még, így hát igen lelkesen indultunk neki az útnak. Bibione Veneto tartomány keleti részén fekszik, néhány 10 kilóméternyire Velencétől, az Adria homokos partos részén. Zacco szülei is jártak már itt, csupa szépet meséltek a helyről. Mivel nem akartunk egy nap alatt 700 km-t autózni, így már előző este levonultunk a Balatonra, onnan 505 km volt előzetes számítások szerint a cél, amiben jócskán volt autópályás út is, így besaccoltuk 6-7 órára az utat. Természetesen ennél jóval hosszabbra sikerült, egyrészt Maribor előtt belefutottunk a kedves török vendégmunkások hadába, akik Zagreben keresztül igyekeztek otthonukba, aztán meg a szlovén autópálya úgy van kitalálva, hogy 4 kapunál is sorba kell állni, előre ki kell fizetni az autópálya díjat, ami épp nem lenne baj, de amennyit nyerünk azzal, hogy gyorsan lehet menni, annyit jól el is veszejtünk a vámon ugyi. Meg is fogadtuk, hogy legközelebb Ausztrián keresztül megyünk arrafele, olcsóbb is, és valószínűleg gyorsabb is. Bár a szlovén benzin ára 230 HUF körül volt, ez is lehet egy szempont. Ákos mindenesetre nagyon jól viselte az utat, kedélyesen eldalolgatott, játszogatott az ülésben. Maribor és Ljubljana között találtunk egy remek megállóhelyet, ahol ettünk egyet, na meg kifuttatuk Ákost a játszótéren.

Így hát úgy délután 3 körül értünk Bibone közelébe, mint kiderült, nem csak mi voltunk ezzel így, hanem még rajtunk kívül kb. 10 km-nyi autós érkezett nyaralni a városba. Körülbelül egy óra araszolás után sikerült is megtalálni az utazási irodát, és birtokba vehettük az apartmanunkat. Bibione amúgy egy teljesen az üdültetésre ráépült városka, én nem is láttam olyan házakat, ami nem apartman vagy szálloda lett volna. Nekem kicsit nagy volt a tömeg, rengeteg német, lengyel és magyar volt, bár honfitársainkkal nem ápoltunk épp szoros kapcsolatot, sőt, bizonyos esetekben erősen gondolkodtunk Zaccoval az angol nyelven történő társalgáson, annyira kínos volt a viselkedésük.

Gyors kipakolás után már rögvest lementük a strandra, ami Ákos számára egyetlen hosszú homokozó volt. Itt már éreztem, hogy jó választás volt ez, a horvát tengerpart köves,  a homokos tengerpartnak ez a legnagyobb előnye, ha az ember kisgyerekkel utazik. Egyébként is nagyon gyerekbarát hely, mindenhol szívesen látják a gyerekeket, rengeteg a játszótér és egyéb gyerekszórakoztató alkalmatosság, és természetesen minden akadálymentesítve van, bár nálunk már babakocsi nem volt. Kár, hogy a Demszky nem itt nyaral.

Reggelente apa átugrott a mögöttünk lévő cukrászda-pékségbe (hogy mi mindig ilyen helyre bírunk költözni...), ahonnan isteni tejszínhabos krémmel töltött fánkokat és friss-ropogós mini napraforgómagos zsemlécskéket hozott, hozzá meg vajat, paradicsomot, mozarellát is. Aztán pedig némi készülődés után...

...irány a strand. Ahol aztán egész délelőtt ment a homokozás, játék, fürdés. Közben néha egy kis pihenés is...

Néha persze meg kell úsztatni a halat is...

A tengerparton is történtek meglepetések, például kikötött egy kalózhajó is.

A homokozás persze mindennap volt, aminek én kifejezetten örültem, annak idején irigykedve szemléltem azokat az anyukákat a játszótéren, akiknek a gyereke órákon át elhomokozgatott egy helyben, míg Ákos futott, mint pók a falon, de úgy látszik megérte várni, most kiválóan elmulat egy homokozólapáttal a kezében.

Gombócok készülnek.

Huncutkodás is van.

Felkészülés a vízbe merülésre...

...aztán nyomás a víz.

A vizibicilkit behatóan tanulmányozta kiskomám. Igencsak meglepődtünk amúgy, amikor a saját kis kormányozható hajóján pontosan demonstrálta, hogy ha erre áll a lapát, akkor erre megy a hajó, amikor arra, akkor arra, ha meg egyenesen áll, akkor előre megy.

Jajj, úgy élvezem én a strandot...

A strandról hazafele menet természetesen muszáj volt valamelyik fagyizót kipróbálni, minden nap másikat. Célunk az volt, hogy az összesen végig kóstoljuk, ami nem volt kis vállalkozás, tekintettel arra, hogy körülbelül 100-150 fagyizó lehetett Bibionéban. Mi természetesen megtettük, ami tőlünk tellett.

Fagyiztunk pohárból...

...tölcsérből, állva...

... és ülve...rószaszínűt, természetesen.

Esténként pedig az olasz konyhát vettük górcső alá. Zacco bosszankodott minden este, hogy hiába minden kísérlet, az ő pizzája még mindig nem közelíti meg az "igazit".

Ő választ...minden este pizzát és nudlit (gnocchi, amit felségesen készítenek el: paradicsommal és bazsalikommal, ahogy illik).

Döbbenetes, de Ákos a pizzából a széleit szereti. És jó szülőként természetesen, mindketten vonakodás nélkül odaadtuk ezen nemes részeket a pizzánkból...

Ahogy említettem már, sajnos az időjárás nem volt túl jó hozzánk, így hát jócskán voltak esős, napnélküli óráink is, aminek eltöltése azért nem okozott gondot, Bibione erre is fel van készülve. Ákos kedvence ez a kisdodzsem volt, ide jó párszor visszatértünk esténként, meg kell mondjam, Ákos elképesztően jól kezeli a kormányt, a többi gyerek folyton beleakadt valamibe, ő meg akármit kikerült, néha úgy, hogy oda sem nézett.

Ez pedig egy hullámvasútacska volt, kifejezetten apróknak.

Bicikliztünk is a kétbiciklin, ahogy Ákos nevezte, mert ez a járgány úgy néz ki, mint ha két biciklit összekötnénk egy paddal.

Az egyik nem napsütéses napon végigsétáltunk a parton.

A kagylókat vissza kell dobni a tengerbe!

Ákos a nyelvi korlátokon nagyvonalúan átlépve épp előadást tart a játékairól két lengyel kisfiúnak, akik elképesztő jólnevelten hallgatták őt, nem nyúltak a játékokhoz, csak ha Ákos rájuk tukmálta használati útmutatóval együtt...

Az utolsó nap, indulás előtt szerettünk volna még sütkérezni egy kicsit a mediterrán napon, de ismét nem volt szerencsénk, sajnos nap nem volt, viszont mivel nem esett az eső, a délelőttöt eltöltöttük még a tengerparton, a játszótéren. Korábban elindulni hazafele nem sok értelme lett volna, az egész városban állt a forgalom, mivel gyakorlatilag mindenki hazafele indult, így hát mi a kocsiban ücsörgés helyett még játszottunk egy jót.

Ákos ismét jó hasznát vette kiváló egyensúlyérzékének, egyszer sem esett le a mászókáról, pedig én néha visítottam, olyan truvájokat csinált.

Egy kis hinta...

...és egy kis lógás.

És Ákos legújabban így szeret apa nyakában utazni, így előre is és hátra is tud utasításokat osztogatni.

És milyen jól tettük, hogy kocsiban araszolgatás helyett inkább játszótereztünk, körülbelül ugyanannyi idő múlva értünk ki Olaszországból, mint akik reggel elindultak. Ákos pedig 3 órás szunyát dobott a kocsiban.

Jó is volt, hogy aludt, mert természetesen hazafele úton sem kerülhettük el a dugót, ezúttal egy autópályáról történő leterelés és egy kamion lerobbanása okozott sok kilóméteres dugót. Mi egy hollószínházas cd hallgatásával ütöttük el az időt, nem is akárhogy, apával visítottunk a röhögéstől. Mondta is, hogy vezetés közben nem szabad hallgatni, mert balesetveszélyes...

Éjfélre értünk haza, így hát sajnálattal, de le kellett mondani az esküvőt, amire hivatalosak voltunk, éjfélkor már semmi értelme nem volt annak, hogy útra keljünk.

Meg kell mondjam, fantasztikus volt Ákossal ezt a hetet együtt tölteni, amióta bölcsödébe jár, sajnos a nap jó részében nem lehetünk vele. Ákos nagyon sokat fejlődött, okosodott az elmúlt időben. Elég sok dalt tud már, ezeket szívesen énekli csak úgy a maga szórakoztatására, és mivel Vali tanított neki a dalokhoz mozgásokat is, mi majd meg szakadunk a röhögéstől, annyira édes, ahogy például énekli a hullámzó balaton tetején c. dalt, közben hadonászik a kezével, a víz hullámzását illusztrálva. És hát, egyébként is, Ákos egy percre nem marad csendben, folyton mondja a magáét, ami néha felettébb mulatságos. Egyik este apa lefektette, betakarta, mire Ákos közölte, hogy szeretné, ha apa vele aludna. Apa persze magyarázta, hogy nem lehet, még pakolni kell, sok a dolga, de kiskomám nem tágított. Amikor elfogytak az érvei, egyszcsak közölte: apa, nem jól beszélsz!

Azt is kijelentette, hogy én - azaz anya - jófej vagyok. Kérdeztük tőle, mégis mire alapozza ezt - az amúgy nyilván helyes - meglátását. Mert jó a feje! Hangzott a válasz.

A Balatonon még annyira sem volt szerencsénk az időjárással, mint Bibionéban, az ott töltött 5 napból 4-en esett az eső. Szerencsére néha volt nap is, így hát lehetett egy kicsit strandolni. Ákos első dolga volt összehaverkodni a szomszéd gyerekekkel.

Családi hagyomány Zaccomeréknél a horgászat, ebből természetesen Ákos sem maradhat ki. Itt még szárazföldön folyik a gyakorlás, és a zsinór végén sem hal van, ám azóta a nagypapa által elkészített gyerek horgászbotjával igazi halat is fogott Ákosom.

Homokozást itt sem hagyta abba.

Egy kis fürdőzés a nem túl meleg Balatonban.

Az utolsó este, mielőtt mi hazajöttünk - mert Ákos még a jövő hétet is lenn tölti -, elmentünk vacsorázni a Balaton part legjobb éttermébe (Kupa étterem, Balatonfenyves, mindenkinek ajánlom). Ez a hely szintén szokatlanul gyerekbarát, a kertben játszótér van, gyerekülés, gyerekmenű, és minden egyéb is, amivel megkönnyítik az elcsigázott szülő dolgát.

Egy kis anyahajmeresztés.

Hinta palinta.

Nagyon finom fokhagymás knédlit eszik itt éppen: