Sűrű hétvége áll mögöttünk, kifáradtunk, még jó, hogy végre jön a hétfő, és lesz módunk kipihenni magunkat.
Pénteken apával nagyon össze kellett kapni magunkat, hogy kész legyen Ákos szobája, mire ő - befejezvén két hetes nyaralását - hazatér. Hiszen megígértük neki múlt héten, hogy meglepetés várja. Már hónapok óta kész volt a falvédője, csak az utolsó simítás hiányzott, azaz annak kitalálása, hogy hogyan is kerüljön fel a falra. Ezt a kérdést apa most nagyjából kettő perc alatt megoldotta, így most az ágya felhőkben úszik. Ákos óvodás nagyfiú lett ugyi, hát bizonyos vonalon kezébe adtuk az irányítást, így például a szobája megvilágításának kérdése ezentúl az ő hatáskörébe tartozik. Mivel egy óvodásnak már saját könyvei vannak, könyvespolc felszerelése is elkerülhetetlen volt. Így hát most így néz ki kiskomám szobájának hátsó traktusa. Került még a szobába egy lepkés függöny is, illeszkedve az eddigi erdő-mező koncepcióba.
Amikor hazaértek, teljesen extázisba esett kiskomám, fel s alá szaladgált a lakásban, aztán észrevette a szobájában történt változásokat, és ettől még jobban felpörgött és el kezdett ugrálni: az ágyon, a szőnyegen, a földön, a kanapén, a mi ágyunkon körbe a lakásban. Aztán szépen sorban végigjátszotta gyorsított ütemben az összes játékát, és teljesen elérzékenyülve közölte: itt van minden!
Szombaton a Vidámparkot vettük célba. Természetesen minden olyan játékra felült, amire felengedték, beleértve a hullámvasutat is. Ami döbbenet, amíg a hullámvasúttól teljesen odavolt (ez a régi, fából készült), lelkesen mesélte utána, hogy ííííígy kanyarodott, aztááán feeeeelment, leeeement, addig az elvarázsolt kastélyban közölte, hogy ki akar jönni, ráadásul olyan részen, ahol nem is volt sötét és semmi sem volt félelmetes....
A kedvencek természetesen a járgányok voltak. Volt tűzoltóautó...
.
...űrhajó...
...gőzvonat....
Az ugrálós csúszda is bejött...
Az abszolút győztes ez a gumköteles ugrálóizé volt, ahol alapesetben annyira repül magasra a benne lévő személy, amennyire felrúgja magát, de Ákos annyira élvezte, hogy a kezelő személyzet még rásegített egy kicsit, így Ákos szó szerint az égbe repült. Ő pedig hangosan röhögött...
Ma pedig városnézős sétanap volt, olasz vendégeinkkel végigjártuk a kötelező budapesti kört.
Két portré Ákosról, gyűjtőknek.
Ákos mindenkivel összehaverkodott az úton, mindenkinek volt mondanivalója, ahogy az már szokott lenni, és mindezt annyira édesen csinálja, hogy folyton mosolygós arcokat látok körülötte.
Kompániánk.
A sárga metrón végigasszisztálta az utat: mmmmm-ajtókinyílik-bíííípbííípbíííp-daingdaing-becsukódottazajtó-állomáskövetkezik-mmmmmm-mmmmmmm.....Mondanom sem kell, hogy rajtunk kívül a metró közönsége is visítva röhögött....
Aztán villamosként folytatta újtát, ezúttal a Bazilika előtti téren....
