Mozgalmasra sikerült ez a hét is, hiába fogadom meg minden alkalommal, hogy csendes, nyugodt estéket intézek magamnak.
Mindjárt hétfőn egy kisebb bababulit tartottunk, egy szegedi barátosné budapesti tartózkodása okán. Kicsit zűrösre sikeredett az eljövetelem a PM-ből, ami azért volt külön problémás, mert amúgy is pontban fél 5-kor el kellett volna jönnöm, menni Ákosért, aztán fél 6-tól vártuk volna a vendégeket, ez így percre pontosan ki volt számolva, még a lisztvásárlást is ebédszünetben oldottam meg, délután erre nem lett volna idő. De hát ember tervez, politikus végez, némi félreértés meg pár politikai kavarás miatt kiderült, hogy gáz van az egyik ügyemmel. Muszáj volt maradni, eljövetelem erősen kétségessé vált. Még jó, hogy férjecske imáimbafoglalt munkahelye e tekintetben nagyon rugalmas, így egy telefon után már rohant is Ákosomért a drága ember. Én is viszonylag hamar kitéptem magam az épületből. A ház előtt már összefutottam a vendégeinkkel, így hát nem igazán késtem el.
Kicsit zaklatott kezdet után pazar este következett, és semmit nem vont le a számomra való élvezeti értékéből, hogy a goffrisütő mellett töltöttem az este jelentős részét. Ákos kitett magáért, hozta a formáját, hangos kurjongatással fogadta a babákat, és mindent megmutatott (mozdony, szoba, cipő, ...) kis vendégeinek. Én pedig babáztam egy aprócska kislánnyal. A három pasi kiválóan elszórakoztatta egymást, addig mi nőcik - amennyire a gyerekek engedték - fontos ügyekben tárgyaltunk.
A vacsora mindenkinek izlett, kénytelen voltam még egy teljes adaggal csinálni. Ákos itt is hozta a szokásos formáját. Három goffrit nyomott be, rajta a mama csipkebogyólekvárjával, ezzel kapcsolatban gondosan ügyelt arra, hogy anya egyetlen goffrikockát se hagyjon ki a kenésből...
Ma viszont közel nem volt olyan kedélyes napunk, mint hétfőn. Ákos reggel már nem volt túl jókedvű, hiába készültünk el időre az öltözéssel, a csizmakabátsapka vonalon sikerült elbukni a megnyert időt. Így hát nem volt idő útközben élvezni a havat, csak átrohantunk rajta. Pedig Ákos az idén először látott havat, a tavalyira nyilván nem emlékszik, szóval izgalmas lett volna. Persze azért viszonylag időben beértem a munkahelyre. Csak ez a rohanás ne lenne...
Hazafelé már nehezebb volt. Egyrészt már kabátban voltam, amikor a főnököm azonnal és feltétlen javítandót talált egy anyagban, szóval eleve késve indultam. Mivel lakógyűlés volt, Zacco semmiképp nem tudott volna a gyerekre vigyázni ma este, így hát kénytelen voltam lemondani a kuratóriumi ülést. Illetve abban maradtunk, hogy azért Ákossal beugrunk egy kicsit, úgyis régen látták már. Ismét ember tervez, most viszont Ákos végez lett. Általában örül, ha metrózni megyünk, de ma valamiért nem volt kedve. Nagy nehezen elvergődtünk a Klinikák megállóig, közben gyakran ölben cipeltem (sózsák), meg könyörögtem neki, hogy nem arra, hanem erre, meg neeee, Ákos nem megyünk az útra, ott mennek a kocsik, és így tovább. Közben hajtogatta, hogy ő nem akar metrózni, de gondoltam, majd a mozgólépcsőn megjön a kedve. Hát, nem jött be a számításom. Szóval szépen odaértünk, mondtam neki, hogy most leteszem, innen gyalog megyünk, főleg, ha kapaszkodni szeretne a mozgólépcsőn. Itt ismét előjött, hogy ő biza, nem kíván metrózni, semmiképp. Próbáltam szép szóval, próbáltam a lelkére hatva rábeszélni, mindhiába. Nem és nem. Nemmozgólépcsőőőőő, nemmetróóóó. Jól van, gondoltam, akkor legyen, hazamegyünk. Felhívtam az AFS-t, mondtam, hogy hiába, nem tudunk eljutni oda. És elindultunk haza. Erre mint ahogy annak idején Pál apostolnál, most is fordult egyet a vélemény, most meg azzal jött elő, hogy ő metrózni akar. Mondtam neki, hogy nem csinálok segget a számból, és egyébként is elment az idő, már nem érünk oda, és egyébként is, eddig egyáltalán és mély meggyőződéssel nem kívánt metrózni. De ő most akar. Na jó, mondom, majd máskor, most hazamegyünk. Erre ismét óbégatás, miközben hullott a hó a szemüvegemre, a nyakamba (ennél jobban kevés dolgot utálok), a kezem majd szétfagyott, a gyerek képe tiszta takonynyálkönny, kifújja a szél, a szél ezerrel süvít, a táskám a vállamon lecsúszik, a karom leszakad, Ákos havas bakancsáról a hó a nadrágomba olvad, és egyébként is nagyon hideg vaaaaaaan...szóval eléggé eltökéltem, hogy márpedig hazamegyünk, a jó melegbe, ha törik, ha szakad, a gyerek maga sem tudja, mit szeretne, leginkább azt nem, amit épp csinálunk. Így hát elindultunk hazafele, közben újra és újra feltörő sírás, és magyarázás, hogy nemhaza, metrózunk!! Kékmetróóóó, brühühűűű. Én meg szentségeltem magamban, hogy hogy lehettem ennyire hülye, hogy gondolhattam, hogy ilyen hóesésben átbumlizunk a város másik végébe, késő délután, amikor amúgy is olyan rövid az idő a lefekvésig. Közben jobb kedvre derült, én egyre kevésbé voltam vidám, de nagyon jól szórakoztam az én urbánus gyerekemen, aki nem az állathangokat utánozza, hanem a közlekedési járművekét...Kiadott valami repedtfazék hangot, meg is ijedtem, hogy megint rázendít, kérdezem is, hogy mi volt ez, erre aszondja, ezt mondja a sárgametró. Aztán végigvettük, mit mond a pilobusz (pikpikpik), a traktorbusz (zzzzz), a kékmetró (állomáskövetkezik), a trolibusz (szintén zzzzzz). A Kálvária térnél már majdnem megszakadtam a kicsi sózsákomtól, amikor ismét rázendített, de most nem a kék, hanem a sárgametróra kívánt volna felszállni. Nos, megigértem neki, hogy ha találunk sárgametró megállót (végállomást! vetette közbe), jó akkor ha végállomást találunk, akkor menten felszállunk rá. Hóóó van a végállomás??? Mondom neki, nem tudom, de tudod mit? Keressük meg a sárga metrót. Sárgametróóóóóó! Hóóóó vagy sárgametróóóó????? Alagútba bement a sárgametróóó! Így hát végig hívogattunk a járművet, ami persze nem válaszolt. Kerestük a parkban, majd a járdán, majd a kapulaljban, az udvaron, majd a liftben, végül Ibolya néninél (aki ennek ürügyén vissza adta a kulcsot, ami nála maradt), na meg a lakásban is. Sárgametró persze sehol nem jelentkezett, de szépen hazaértünk, Ákos kedve ismét jó lett, felmelegedve az enyém is. Itthon már minden ment a megszokott rendben.
Ákos ma életfilozófiáját viselte a trikóján:
Apa a lakógyűlésről fantasztikus hírrel tért vissza, de erről majd holnap.
