Tegnap bábszínházban voltunk, hónapok óta először. Ákos az elmúlt időben teljesen megérett az élményre, láthatóan sokkal jobban érdekelte a színpadi történés, mint korábban, és csak a második felvonás legvégén kezdett el ficánkolni, addig tátott szájjal figyelt, és minden aktivitybe bekapcsolódott. A marcipáncica c. előadást láttuk, és olyan nagy hatással volt ez kiskomámra, hogy azóta egyfolytában nyávog, merthogy azóta ő a marcipáncica (mi apával csakis kutyák lehetünk....macskák semmiképpen).
Mostanában ha csak viccesen meg akarjuk feddni Ákost valami apró kihágásért, általában jön a felsorolás: azt a teremburáját neki (erre ő: neeeeem a teremburáját!), azt a hétmeganyolcát (neeeem a hétnyolcát!), azt a fűzfánfütyülő rézangyalát (neeem a rézangyalát!). És persze közben mindahányan dőlünk a röhögéstől. Ma ebbe a felsorolásba becsúszott, hogy a macska rúgja meg! Ez pedig kicsi marcipáncicánk szépen magára vette és jót rúgott....belém...hát igen, tulajdonképp magam kértem rá a macskát. Apával kénytelenek voltunk Ákos háta mögé bújni és úgy röhögni, márcsak pedagógiai szempontokat figyelebevéve is.
Ákosom egész komolyan bekapcsolódott már az óvodai életbe, így egy ideje nála a minősítés alapköve a barátság, azaz, hogy ki lehet az ő barátja. Néhány napja csak apa és anya az ő barátja, senki más (információim szerint Kristóf beteg volt a héten, így nem volt oviban, talán ez lehet az ok). És hát a barátság és szeretet Ákosom interpretációjában teljesen azonos fogalmak. Tegnap reggel azonban elkövette apa azt a hibát amikor Ákos sokadik felszólításra sem volt hajlandó cipőt húzni, hogy bár viccelődve, de saját értelmezésében mondta ki, Ákos nem leszel így a barátom....na erre Ákos teljesen lemerevedett, belebújt apába, és addig nem volt hajlandó tudomást venni a világról, amíg apa nem biztosította őt a teljes odaadásáról. Ma reggel ennek folyományaként majd kiestünk apával az ágyból a röhögéstől, amikor Ákosom - miután többízben becsapta a fürdőszobaajtót, és apa rádörrent, hogy nem leszünk így jóban - rémülten kérdezte apát: de ugye leszel a barátom....Hát persze, hogy igen, ezzel többé nem viccelünk...
