Sűrű időszak áll a hátunk mögött, így hát különösen örülök annak, hogy úgy döntöttünk, a karácsonyt kedvenc helyünkön, a debreceni aquaticumban töltjük. Az elhatározás már tavaly karácsonykor megszületett, amikor a decemberi munkahajtás-ajándékbeszerzés-takarítás-sütésfőzés-rokonlátogatás miatt úgy éreztük, hogy a lényeg elveszett, a meghitt hangulatnak nyoma sem volt, és mégis hetekbe telt mire kihevertük...
A családot már körbelátogattuk, Ákos mindenhol bezsebelte az ajándékait, újabb vonattal bővült a készlet, sínekkel, váltókkal is, továbbá került egy távirányítós autó és a zseniális bűvöskönyv is.
Én pedig az ünnepi készülődés jegyében ismét rászántam magam egy kozmetikusi tisztításra. Nagy erő kellett hozzá, az elmúlt hetekben folytatott táplálkozás-nemalvás-stressz kombó miatt a képem nagyjából olyan, mint egy rosszul járt tinédzseré. Olyannyira, hogy a kozmetikustanonc ügyködés közben beszélgetést kezdeményezve azt találta kérdezni, hogy na és te már dolgozol? Kénytelen voltam elvihogni magam és felvilágosítani, hogy a látszat csal, én már nagyon nem vagyok pályakezdő, a fiatalságomból csak a ragyák maradtak....Na igen, a szépségért szenvedni kell, és én ma nagyon szenvedtem.
