Nos, megérkeztünk és meg kell, hogy mondjam, nem bántuk meg a döntésünket, hogy a karácsonyt nem itthon töltjük. Debrecen sok szempontból nagyon jó választásnak bizonyult. Nem is emlékszem például, hogy mikor volt igazi hóeséses, fehér karácsonyunk utoljára. Az ország keleti fele már 23-án hó alatt volt, 24-én pedig sűrű pelyhekben hullott a hó, amit először csak a jó meleg medencetérből, később pedig kintről is megcsodáltunk. Debrecen egyébként is nagyon szép város, ahogy általában a vidéki városokban, nyoma sincs az elmúlt rendszerre jellemző igénytelen építészetnek és pusztulásnak.
A 24-ei nap nagy részét, ahogy a többit is, természetesen a fürdőben töltöttük, Ákos mindennap több órán át ázott különböző medencékben, ennek megfelelően minden délután szépen bemasírozott az ágyba, és vagy két órán át húzta a lóbőrt és éjjelente is jól aludt. Szenteste a fürdő korábban zárt, vacsora is korán volt, így hát még gyertyagyújtás előtt bementünk a belvárosba, és megcsodáltuk a kivilágított főteret. Mivel sok hó leesett, apa és Ákos hógolyózott is (én ugyi rettegek a fejem felé repülő tárgyaktól, így hát fedezékbe húzódva vártam meg a csata végét). Visszatérve pedig megpróbáltuk Ákost éneklésre rávenni, nem sok sikerrel. Ákosnak - a nagyszülői ajándéktömeggel számolva - nem adtunk nagykaliberű ajándékokat, de így is sikerült nagyon jól választani. A Thomas vonatos puzzle-lel azóta mindennap több ízben is megbirkózik kiskomám.
A többi nap igen kellemes monotóniában telt: evés-fürdés-alvás vonalon mozogtunk, néha persze a sorrenden változtattunk...Ákos délutáni horpasztása alatt általában mi is aludtunk, vagy olvastunk. Voltak nehéz pillanataink is, Ákos az első két napban különösen hisztis volt, így azt hiszem, a mi szobaszomszédainknak nem volt mindig olyan jó...Aztán egyszercsak, mintha elfújták volna rossz kedvét, ismét kedélyes kiskölökké változott vissza kiskomám.
Ákos az elmúlt majdnem egy év alatt nagyon sokat fejlődött, ami az úszást illeti, már gyakorlatilag szabályos gyorsúszással tud haladni a mély vízben. Persze ideje jó részét a gyerekmedencében töltötte a gyerekek között. Voltak "te vagy a barátom" és "nem leszek a barátod" kategóriájú kollegák és kolleginák egyaránt, azonban nem mindig sikerült a distinkciót következetesen alkalmazni.
Egy igazi úszó sapkában és szemüveggel úszik.
Másik kedvenc tevékenysége a különböző, általa még nem használható csúszdákhoz való elzarándoklás volt. Mert ugye a sokatmondó kamikáze névre hallgató csúszdán egy háromévesnek semmi keresnivalója nincs, ezt a csúszda mellett őrködő úszómesterek minden alkalommal tudomására is hozták. Ezzel együtt nagyjából harmincszor fel kellett vele menni a különböző csúszdákra és közelről megszemlélni, hogyan csúsznak a "nagyok". Továbbá ugyanennyiszer biztosítani kellett arról, hogy amikor ő is nagy lesz, lecsúszhat. Így megnyugodva a lépcsőn távoztunk.
Természetesen volt dőzs is, mert ugye az élvezeteket halmozni illik...
Kedden terveztünk egy kis városnézést is. Ákos egyetlen kívánsága az volt, hogy szálljunk fel a városi villamosra is, amit ő kék vonatnak keresztelt el, így hát felszálltunk és mentünk egy kört.
És végül itt egy téli portré Ákosról, gyűjtőknek...
Hazafele hóviharba kerültünk az autópálya közepén, így apa gyakorolhatta a téli vezetést, és elégedetten konstatálhattuk, hogy nem volt felesleges a téli gumi beszerzése. És milyen jó a hóesést egy meleg autóból, Diana Krall hallgatása mellett szemlélni...
Ma megmértem Ákost: 104 cm és 14 kg.
