Ákos ma ezt mondta:
- Megy a ispota a....a...pirosba! Megy a...a...a ispota be a házba....a...a....a ispota migyorog!
Nos, erre varrjon valaki gombot. Mert én nem értem... Ma amúgy több ízben bilibe végezte a dolgát kiskomám, minden vonalon volt produkció, bár hibapont is, és a bilire is csak sokadik kérésre ült rá, de azért láthatóan tudja ő irányítani a dolgot, csak nemigen akarja...
Hát, megérkeztünk. Ismét egy fantasztikus, dagonyás, evős, punnyadós hétvégét töltöttünk Debrecenben. És ismét nem bántuk meg, hogy az Aquaticumot választottuk. A hely valami eszméletlenül átgondolt, és ami nagyon fontos szempont nekünk, full extrásan bababarát. Sokszor van az úgy, hogy egy hely, ami felnőtteknek tökéletes, gyerekkel egyenesen rémálom. Nos, ez a hely a gyerekeseknek is minden igényt kielégítő.
Ezúttal szombat reggel mentünk, és hétfőig maradtunk, bár be kellett látni, hogy a péntektől vasárnapig tartó verzió azért jobb. Azért ennek a felállásnak is voltak előnyei. Én pénteken - mivel épp takarításos nap volt - ráértem mosni, vasalni, így a lakást szépen rendben hagytuk itt, és nem is kellett úgy vágtáznom, mint a legutóbb. Persze a péntek sokkoló volt, a gondozónéniknek sikerült bennem olyan egésznapos lelkiismeret furdalást kelteniök, hogy a pénteki napom munka szempontból nem volt épp a legfényesebb. Ezzel együtt azért a péntek dolgos nap volt, a hazaérkezésemtől fogva egészen éjjel 1-ig róttam a köröket a mosógép-szárító-vasalódeszka-bőrönd útvonalon...
Másnap a kelés nem volt épp a legkellemesebb, de mivel tudtam, hogy lesz még mód aludnom, valahogy csak sikerült kimászni az ágyból. A vonatút teljesen meglepő módon nagyon könnyedre sikerült, Ákos az út felénél kezdte el únni a busz-vonat eszmefuttatásokat, így hát odaadtam neki a névnapi ajándékát, a lego kukásautót, ami akkora sikert aratott, hogy az út további felében boldogan lapátolta a szemetet kiskomám.
Elég korán megérkeztünk, és némi szerencsével rögtön elfoglalhattuk a szobát. Mivel erre alapból nem számíthattunk, Ákost beeresztettük a hotel gyerekjátszójába, ahol rögvest igénybe vette az óvónői szolgáltatást, még jó, hogy nem is volt rajta kívül más gyerek odabenn, mert óvónéni innentől kezdve teljes kapacitását kénytelen volt Ákosnak szentelni... Közben apával mi beköltöztünk, és át is öltöztünk, hogy akkor mennénk úszni, de Ákos semmilyen csábító csúszdázással nem lehetett kirobbantani a játszóházból. Így hát apával kettesben mentünk, ilyen se nagyon volt még...Gyorsan végigcsúsztuk az összes csúszdát, meg jót dumáltunk egyet a pezsgőfürdőben, aztán visszamentünk Ákosért, aki látva vizes hajunkat jobb belátásra tért, így jött velünk vissza. Mit jött, futott....
Innentől kezdve viszont csak dagonya-dagonya-dagonya volt, megszakítva néhány evéssel és alvással. Én a magam részéről olyan fáradt voltam, hogy már a vonaton aludtam, aztán a medenceparton, aztán Ákossal és apával kollektíve nyomtunk még 3 órát délután a szobában, és éjjel is aludtam egy kicsikét.
A gyerekmedencébe csak gyerekek mehetnek be, és mindig ott figyelnek az úszómester-óvónénik, hogy ne történhessen semmi baj.
Ákos, kissé megfáradva kapaszkodik a korlátba...
A pezsgőfürdőben apával....
Hullámmedence, ezúttal vízsugarakkal.
Gyerekmedence felülről. Ákos ott játszik a teknős környékén, sasszeműek előnyben.
Ákos a teknősön, kicsit közelebbről fotózva.
Ákos teljesen önjárón közlekedett a medencék között, nem zavarta igazán a mélyebb víz sem, ahol nem ért le a lába, oda vitt magával némi segédeszközt.
Csúszdára fel...
...kvaterka a gyerekekkel...
....és aztán csúszdán le...
A vízesés-gomba árnyékában...
Jajj, úgy élvezem én a strandot...
Apával szökőkútnézőben.
Ákos apa nyakából ugrott fejest a vízbe. Na, persze nem csak apa nyakából, hanem mindenhonnan, ahonnét lehetett, bár néha inkább hasas sikeredett, de ez egy alig háromévestől akkor sem semmi, nem igaz?
Két fürdés között enni is kellett...
Ha nem jött elég hamar a kaja, akkor apa és anya megkapták a beosztásukat.
Aztán evés után jót aludtam, természetesen a medencék mellett, hogy amikor felébredek azonnal mehessek úszni. Anyáék igazán elégedettek lehettek velem, csak mondták, hogy most alvásidő van, és én már húztam is a lóbőrt.
Csúszdára vissza.
Hazafele a vonaton Ákos úgy gondolta, hogy ő most Tolkient fog eredetiben olvasni. Apa olvassa csak a Vidám meséket...
Apa próbálja lekötni Ákos figyelmét, hátha sikerül visszaszerezni a könyvet....mindhiába...
Így hát szépen hazaértünk, a hazafele úton is nyugi volt, én aludtam is egy órácskát. Napközben Ákos a hétvégén mutatott jó kedéllyel tett-vett. Este dokihoz vittem, a biztonság kedvéért, mivel a köhögés gyakorlatilag elmúlott, pedig napok óta nem kapja a sinecodot. Sándor doki azonban elkeserített: Ákosnak nem tiszta a tüdeje...így hát holnap itthon leszek vele, aztán anyu jön szerdán...a többit meg meglátjuk. Még jó, hogy látszólag semmi baja, jól eszik, jól alszik, elképesztően kooperatív és jókedélyű...Ennél súlyosabb betegséget senkinek sem kívánok.
