Húsvét, ismét, eszméletlenül szalad az idő, épp túlvagyunk a karácsonyon, csak kapkodom a fejemet....Pénteken akár itthon is maradhattam volna, ha a repjegyet ki bírná állítani a kiállító időben, nem csak az utolsó pillanatban...elég bosszantó az ilyesmi, de spongyát rá. Így viszont csak 11-re mentem be, addig pár dolgot elrendeztem, hogy mihamarabb el tudjunk indulni délután. Ezzel együtt persze jó későn indultunk, még kora délután telefonált Attila, hogy Székesfehérvárnál beállt a hetes, így beugrottunk az ericssonba, ott a húsvétra tekintettel nyulak egész hada ugrabugrált a füvön, és végtelen türelemmel viselték a simogatni vágyó aprónép rohamát. Ákos is megkergetett párat, majd begyűjtött néhány piros tojást. Aztán nekivágtunk az útnak, szerencsére csak kisebb dugó volt Székesfehérvárnál, valami észkombájn kitágította az utat széltében, ezt a korlát bánta, ezért lezárta a rendőrség az egyik sávot. Ákos nagyon élvezte az utat, mi nem kevésbé, remekül szórakoztunk kiskomám megjegyzésein, na meg autóstársainkon is. A hétvége egyébként is a négy kerék jegyében zajlott, anyuék hazahozták a Balatonról Ákos lábbal hajtós autóját...
Ákos a járgánnyal bejárta Kaposvár belvárosát széltében és hosszában, mennyire jó, hogy a város közepe teljesen sétállóutca, elkélne néhány ilyen körzet Budapesten is. Aztán este apával mi deathmetál koncertre mentünk. Nem, nem ment el az eszem, kizárólag régi kedves barátom kedvéért mentünk el, aki az együttes énekese. Nos, ismét meg kellett állapítanom, hogy megöregedtem, bár a metálzene sosem volt erősségem, sőt, a deathmetál meg az egyik legelborultabb ága, mindezt egy vidéki kocsma igencsak dohányfüstös levegőjű helyiségében, na szóval erre is csak azért voltam hajlandó, mert Tibor barátomról 5 éve semmit nem tudok. Mindenesetre legközelebb inkább a III. Richárdban nézem meg, asszem.
Aztán vasárnap nagy dolog történt, a két nagyszülői testület közös ebéden vett részt, Valiék szervezésében, eléggé váratlanul, de nagy elégedettségünkre. Valiéknál Ákos újabb négykerekű járgányt vett birtokba, ezúttal egy igen komoly gokartról van szó, amin sebességváltó is van. Azért még meg kell tanulni kezelni a járgányt, de nyáron gondolom sok ideje lesz rá kiskomámnak. Mindenesetre már most, igaz némi segítséggel, de tempósan körözött vele.
A nyuszi pedig hozott Ákosomnak egy tyúk alakú mesekönyvet, ami hangosan kotkodácsolva - bár erre igencsak nógatni kellett - tojásokat tojt, és ezekben a tojásokban újabb mesék voltak. Rudi nyerte meg a felolvasás jogát ezúttal....
Vasárnap este apával mi visszautaztunk Budapestre, Ákos viszont Kaposváron maradt, a nagymamik nagy örömére. Nekünk persze már akkor hiányzott, amikor beszálltunk a kocsiba, de hát ez van...néha el kell engedni. Viszont így van most egy teljes napunk kettesben, milyen kár, hogy engem már a keddi megpróbáltatás nyomaszt.
