Első balatoni hétvége, legalábbis ami engem illet, Ákos már egy hete nyomta vidéken, igazság szerint nekem még ilyen nagyonjó időben is elég volt ez a két nap. Ákos nagyon boldog volt, amikor meglátott bennünket, majd szétvetette az izgalom...szokás szerint rohangált, mint pók a falon, de aztán hozzámbújt és közölte: nagggyon szeretlek, anya! A kedvenc kockásfülűnyúl-jelmez február óta állandó viselet, legyen szó akár reggeliről, akár alvásról...
...Ákosom a strandon...az arcán néhány új seb/kékfolt, az utóbbi hónapokban nem volt olyan időszak, amikor ne lett volna valami folytonossági hiány a képén kiskomámnak....
...és bátor belga barátosnék, akik bizony nem riadtak meg a jégtábláktól, és belemerítkeztek a Balaton vizébe....
Én még vasárnap délután lemostam a kocsit. Na ez a művelet épp annyi időt vett igénybe, mint ameddig szépen tündökölhettünk vele, az autópályán hazafele ugyanis jókis záporba kerültünk. Ez van...
