A nyár a hétvégén megtréfált bennünket, elég hideg volt. Persze miért is lett volna másképp, ez már több éve tartó hagyomány, hogy amikor végre lejutunk hétvégén a vízpartra, azonnal 20 fok alá csökken a hőmérséklet...Ákost ez persze nem zavarta, ő nagyon élvezett minden percet. Főleg, mert volt társaság is, a 2,5 éves Mátyás személyében is, aki úgy nézett a nagyfiú Ákosra, mint az az bizonyos kalaposinas Istenre.
Együtt törték a diót egy kis kalapáccsal és nagy meglepetésemre, egyszer sem találta el egyik kópé sem a kezét...
...a küzdelmet siker koronázta...
Aztán szombaton Kaposvárra utaztunk, Jenny diplomaosztó vacsorájára, ami igencsak jól sikerült. Bár én a magam részéről jobban éreztem volna magamat, ha nem kell focimeccset nézni közben, de úgy látszik ebben a hónapban nem lehet úgy belülni egyetlen étterembe sem, hogy ne kelljen focit nézni...
Ákos Valiéknál maradt, most már a Balatonon vannak, és persze nagyon élvezi a kiskomám. Többször kijelentette, hogy ő nem kíván a Baross utcába jönni, bár gondolom, egy hét múlva már nem lesz ez ennyire egyértelmű. Tanul biciklizni és nagyokat játszik a környék gyerkőceivel. Nekünk persze piszkosul hiányzik, én ráadásul nem is tudtam vele beszélni, mert épp aludt, amikor hívtam, aztán munka volt és mire hazaértem, már ismét aludt kiskomám. Már csak kettőt kell aludni...
