Hát megjöttünk.
Nos, összegzésképpen: igen jó kis nyaralásunk volt. Végre sikerült annyira délre menni, hogy az eső már ne érjen el bennünket (éljen a sivatagi levegő, ami nyaranta a mediterrán vidéket jó szárazzá teszi), így volt egy egész hetünk igazi gatyarohasztó harmincöt fokban, márpedig nyaraláshoz, pláne tenger mellé így is dukál. Bár ha engem kérdez valaki, nekem akár egész évben is jöhet, tengerbe áztatott lábakkal ismét meg kellett állapítanom, hogy nekem valahová Európa déli részébe kellett volna születnem...
Ja igen, szóval a nyaralásunk jól sikerült, ezúttal minden klappolt: az időjárás (ez nekem fontos) és a szállás is (ez meg Zacconak fontos, neki elvárásai vannak, na erről ehelyütt inkább nem), Ákosnak csak annyi a lényeg, hogy kellő mennyiségű guruló izé legyen a közelben, ebből egy egész bőrönddel vittünk, így neki is minden frankó volt.
Az utunk odafele persze hosszadalmas volt, szombaton mentünk, a nagy tömegben, bár mivel Balatonról indultunk, így legalább az első szakaszon viszonylag kis forgalomban tudtunk haladni. Persze szokás szerint jó szerint jó gyakran megálltunk, hol pénzt váltatni, hol tankolni, hol enni, hol fagyizni, hol meg csak úgy. A horvát autópálya pazar, bár látszik, hogy igen új, a pihenőhelyek csenevész fácskái nemigen kínálnak enyhülést a kánikulában elcsigázott austóknak...Hát igen, a kánikulai utazás még légkondi mellett is megterhelő, kiszálláskor fájdalmasan vágott pofán bennünket a tomboló meleg, aztán visszaszállni is vidám volt a kb. 70 fokra izzott autóba. A forgalom a tenger felé haladva erősödött, aztán persze lett 10 km-es kocsisor a két még be nem fejezett alagútnál. Viszont a várakozási időhőz képest (ami kb. másfél óra volt) igen türelmesen tűrték a megpróbáltatásokat az autósok. Végülis úgy 5 óra fele értünk Trogírba, onnan még kb. 9 km volt Slatine, ahol a szállásunk volt. Gyorsan bepakoltunk, és már futottunk is a tengerbe bele. Ákos persze az első sósvizes nyelet után közölte, hogy ő többet köszöni nem megy fürödni, de aztán nagyjából öt perc múlva szerencsére meggondolta magát.
Ez a mi kis szállásunk, mindenkinek ajánlom, fantasztikus, minden igényt kielégítő (még Zaccoét is, ami azért elég nagy szó ám).
Reggelinket szerény körülmények között költöttük el...
Ákos igazi halacskaként úszkált a tengerben, gyakorlatilag egyedül, karúszóval persze, na meg felügyelettel. Általában cápát játszott kiskomám, így igen jó mulatságot szolgáltattunk üdülőtársainknak, amint visítozva menekültünk Ákos elől...
Folyt. köv.
