Csoda történt! Bár a hétvégét a Balatonnál töltöttük, az idő mégis egészen jó volt. Sőt! Így hát nem kellett megbánnunk, hogy leutaztunk. Valiék nemrégiben tértek vissza Olaszhonban elköltött vakációjukról, és hát nem tértek haza üres kézzel. Valószínűleg egy kisebb közért teljes árukészletét felvásárolták, péntektől vasárnapig minden étkezés szolgált valami újdonsággal és hát finoman szólva is degeszre ettük magunkat. Ákost persze ezúttal sem kellett biztatni, főleg mivel ő is elkötelezett híve az olasz konyhának. Na igen, végülis csörgedez némi olasz vér az ereiben.
Két étkezés között, amíg mi levegő után kapkodtunk, ő szokás szerint autózott:
Vagy hintázott...
Mivel az idő pazar volt, napsütéssel és szél nélkül, kihajóztunk a nyílt vízre hajóskapitányunk vezényletével, hogy az esti pecázáshoz kishalakat fogjuk.
A hajóskapitány szemmel tartja a horiztontot, és hát természetesen a pecabotját (mert van ám neki saját, bizony!)
Kapááááás!
Sajnos csak a kishalak haraptak ezen a hétvégén, úgyhogy a délutáni sikeres horgászatot nem követte esti fogas-fogás.
Ákos döntése alapján Lali papa nyerte meg a jogot, hogy lenyírhassa kiskomám hosszúra nőtt sörényét, így ma fordásznapot tartottunk. Én meg apát szabadítottam meg felesleges szőrzetétől.
