2006.10.17. 21:03 | Lucilla | komment

Ja, és a legfontosabb lemaradt: Ákosom nyár eleje óta magára rántott 5 cm-t és így 109 cm, rövidesen hozza az ötéves sztenderdet. És a lába pedig úgy döntött, hogy takarékossági okokból átugorja a 26-os és 27-es méretet. Az előző félcipője 25-ös, amit most kapott, 28-as. És a legkevésbé sem nagy. Én szombat óta nem térek magamhoz...

2006.10.17. 20:50 | Lucilla | komment

Vigyázat, panaszkodni fogok. 

Itt van az ősz, itt van újra, és ismét magával hozta a beláthatatlanul sok munkát. Hát az igazat megvallva, szilveszter éjjelén nem ezt kívántam magamnak erre az évre, a fenébe is. De ez van, és bár kezdek igen megviseltté válni. Egyelőre persze mennek a dolgok, bár kicsit félek, hogy mikor omlik össze kártyavárként a rendszer.

Zacco Stockholmban húzza az igát, ami odafenn északon édes teher számára. Olyannyira szeret ő ottan fenn lenni, hogy bár erősen őszül/télül már, de juszt sem vitt magával vastag kabátot, mert: értsed meg, a páratartalom miatt NINCS HIDEG. Hát, őszinte leszek, nekem a 0-5 fok, az bizony akármekkora páratartalom mellett hideg. Sőt. (Na és nem teszi zsebre, amit tőlem kap, hogy itten hagyott engem fűtés nélkül, mondván, hogy azt a két napot csak kibírod! Hát nem. Nem bírom. Én fázom.) Viszont most épp Ákosnak soppingol, ez derék dolog.

Ja, és ki leszek tüntetve miniszter által. Illetve ki lennék, ha nem épp munkaköri kötelezettségemnek eleget téve Európa fővárosában néznék és beszélnék okosan.

Ákosom felettébb jól érzi magát a Gyigyiéknél, ma még szóba sem igen állt velem, pedig nagyon igyekeztem. A legtöbb, amit ma kaptam tőle, néhány érthetetlen mondat a cipőjéről, mivel épp tele volt a szája kiskomámnak.

A holnapi háromnegyed ötös kelést kihagynám az életemből...Viszlát pénteken.

süti beállítások módosítása