2006.12.23. 12:41 | Lucilla | komment

Nos, valóban sok-sok idő eltelt a legutóbbi post óta, dehát a december a legleterheltebb időszak mindannyiunk számára, ráadásul mikor is ejtettük volna meg a nyár óta halogatott konyhafestést, ha nem éppen karácsony előtt. Ákosom pedig egy bizonyos limfadenitisz nevű betegséget újított be, ami szintén nem könnyítette meg a dolgunkat. Viszont el kell mondanom, hogy kiskomám betegsége ellenére is egy tündér volt, kedélyesen csacsogva legózással töltötte napjait. A legújabb kedvenc apa számológépe, az esti mesét/társasjátékozást is übereli. Ákosom fürdés után bevonul az ágyba a masinával, és onnantól kezdve csak annyit hallunk a szobából kiszűrődni, hogy: ezerhuszonnyolc, ezerhuszonkilenc, hehehehehehe (itt igazi óvódás röhögést kell elképzelni) keeeeettőőőőő, csupaketttttőőőőőőő!!!!

És kész a konyhánk, nagyon jól sikerült, ahhoz  képest, hogy home- és handmade. A nagytakarítás valójában elmaradt, de nekünk olyan érzésünk van - tekintettel arra, hogy a festés után milyen kosz volt - mintha meglett volna. Keresztanyám szerint a festés amúgy is látványosabb, mintha "csak" kitakarítottunk volna. Mindenesetre sikerült a kimúlás szélére eljutni, ebben az állapotban pedig kit érdekel, hogy az ablak nem csillog.

 

 

 

süti beállítások módosítása