Elég nyugodt hétvége közepében vagyunk benne, illetve csak nyugodt lehetne, de a keresztanyám eddig felderítetlen betegség miatt kórházba került még csütörtökön. Elvesztette az eszméletét, mikor pedig visszanyerte, erősen zavart volt, és csak most, több nappal a történtek után kezd kitisztulni a tudata. Mivel ilyen eset a családban még nem volt, eléggé tanácstalanok vagyunk, ez még nem volna igazán baj, de az orvosok is. Mondjuk döbbenetes tapasztalat, ami a Péterfy utcai kórház neurológiáján van, az ügyeletes orvos pl. bár szépen elmondta a viziten történteket, de semmit nem tudott a keresztanyám lufi nagyságúra dagadt kezéről, ami annyira vizes volt, hogy a víz vizhólyagok formájában gyakorlatilag a bőrén szivárog kifele...Persze, amikor ezt megemlítettem, akkor beindult a gépezet (jegelés, polcolás, vizsgálatok elrendelése), de mint kiderült mára ismét elült a dolog, mi sem történik. Talán hétfőn, a vérvételek eredményének megérkezése után többet tudunk....
Anyukám a hír hallatán azonnal vonatra pattant. Ha már itt volt, felköszöntötte Ákosomat, akinek a jövő héten névnapja esedékes, mi pedig a húgomat, akinek pedig holnap esedékes ugyenezen ünnepe. Ákos megkapta a csigafutam c. társasjátékot. Ezzel ma lejátszottunk vagy 10 menetet, Ákos teljesen lázba jött, néha páros lábbal ugrálva biztatta a csigákat.
Ákossal délelőtt a Túl a maszat hegyen c. kalandlemezt hallgattuk. Még az ericsson mikuláson láttuk az előadást a bábszínházban, ami bár nem négyévesnek készült (bár semmi olyan nincs benne, ami miatt ne lehetne megnézni, csak épp még nem érti egy négyéves), de Ákos tátott szájjal nézte végig. Én a könyvet is nagyon szeretem, az előadás is lenyűgöző volt (ehhez az élményhez az is hozzájárult, hogy a kisebb gyerekeknek készült előadások, amiket eddig láttunk, nem okoztak különösebb esztétikai gyönyört, ez az előadás már felnőttfejjel is fantasztikus volt), úgyhogy a lemezt is szívesen hallgatjuk. Ákos ma egész nap dúdolgatta, hogy repüljhajórepüljhajóóóóó.
