2007.04.01. 23:56 | Lucilla | komment

Rövid, ám mozgalmas hétvége áll mögöttünk. Szombaton esküvőre voltunk hivatalosak, Zacco unokatestvére nősült meg. Ákos nagy lelkesen várta a nagy eseményt, de aztán a templomban hamar elkezdte unni azt, hogy egyetlen kerekes járműről nem esik szó...

A rokonság persze ajnározta kiskomámat, hogy mennyire nagy már, és hogy milyen okos...

 Portré, gyűjtőknek....

 

Az esküvői bulin Ákos nagyon jól mulatott, egyrészt mert - nyilván kizárólag az ő kedvéért - rengeteg lufi volt, na meg hatalmas táncparkett a lufik dobálására, másrészt mert az egész vendégsereg őt szórakoztatta, akik meg rajta szórakoztak igencsak, főleg a vége fele, amikor a fáradság jeléül kiskomám elkezdett metróst játszani, ami úgy nézett ki, hogy futott, mint a pók a falon, minden körben átfutott a táncoló násznépen és a kör másik végén felhúzta az addigra lecsúszott gatyáját.

 Lufis merengés...

Vasárnap elsősorban regenerálódtunk. Zacco ennek jegyében részt vett a Vivicittá elnevezésű futóverseny kaposvári rendezvényén. Meg kell mondjam, vidéken sokkal jobb ez a verseny, mivel szinte mindenki ismer mindnenkit, sokkal családiasabb a hangulat. A vezérszurkoló például szinte minden befutóról tudott valami személyeset mondani. Zacco egészen jó szintidővel teljesítette a 3,2 km-es távot. Jövőre valószínűleg már Ákost is benevezzük. Bár akár az idén is lefut ennyit minden további nélkül, csak hát ugye az más, amikor ő szabja meg az útirányt.

Azért amíg apa futott, Ákos sem utatkozott, az ugrálóvárban és a mászófalon jól kifáradt, így meglehetősen szokatlanul a kocsiban hazafele horpasztott vagy két órát. Ennek megfelelően persze az esti lefekvés nem ment minden vita nélkül, de már alszik kiskomám, aki biztosított olthatatlan szerelméről ma este is, sőt arról is, hogy - kivételesen - holnap hajlandó velem jönni reggel az óvodába, traktorbusszal.

süti beállítások módosítása