Nos, nem kell tovább agyalni azon, hogy beoltassam Ákost a bárányhimlő elleni védőoltással...a természetes immunizálódás rögös útján járunk kis pöttyösünkkel. Egyelőre felettébb vidáman viseljük.
2007.04.16. 22:10 |
Lucilla
|
A hétvégét Debrecenben töltöttük, hol máshol, mint az aquaticumban. A februárban esedékes téli feltöltődésünket kénytelen-kelletlen elhalasztottuk, így hát - bár igazából a legkeményebb télben jó ott lenni - most kerítettünk sort némi wellnesselésre. Azért így sem volt kutya...
Ez volt a negyedik körünk Debrecenben, de még mindig nem sikerült megunni az ottlétet. Ezen még dolgoznunk kell, azt hiszem. Ákos így is majdnem sírt, amikor eljöttünk.
Voltak újdonságok is, a szállodát felújították (na nem mintha eddig le lett volna pukkanva...), ne meg itt volt például ez a tekerős hajó. Két kicsi kerekét kézzel lehet mozgatni, lehet vele kanyarodni, sőt, ha ellenkező irányba tekeri az ember (gyereke), akkor körbe-körbe megy a hajócska...
...sok időt töltött a csónakban kiskomám, pedig az elején alig tudtuk rábeszélni, hogy próbálja ki.
A vízforgatós körbemedende is nagy sláger volt apa nyakában utazva....
Komoly úszópalánta lett Ákosból, bizony.
A hullámmedencében is apával úsztak, itt ugyanis igen mély a víz.
Mély víz ide, vagy oda, kiskomám itt is úszott egyedül. Persze apa mindig a közelben úszkált.
Apahajó.
A napi sokórás ázás, a csúszdákra való fellépcsőzés alaposan lefárasztotta Ákost. Egyik este vacsoránál se szó, se beszéd: fogta magát és elaludt az asztalnál, pedig csak 6 óra volt! Reggel sem volt könnyű kiugrani az ágyból.
Hazatérésünk előtti ebédet a híres debreceni Vigadóban költöttük el. Mivel az idő pazar volt, a kerthelyiségben ettünk.
Dumás portré.
