lucilla viszontagságai

Ákos azt mondja nekem minap:

- Anya, kártyázz velem sajnos! (sic!)

Hát én bizony - nem is annyira sajnos - kártyáztam vele.

A bárányhimlő sztori a Balatonon folytatódott tovább, ahol kiskomám egészen jól átvészelte a kórságot, köszönhetően a nagymamik hathatós ápolásának, na meg annak, hogy ottan mindenféle nagyon jó dolgot lehet csinálni, ami elterelte a figyelmét kiskomámnak a viszketésről és egyéb kínokról. A pöttyök közben megsokasodtak és kifakadtak. Mások beszámolói alapján tulajdonképp ezt is elég olcsón megúsztuk, mindössze egy felébredős éjszakával és egy elfekvős nappal, és - ezt most lekopogom - heg nélkül.

Az egyik fő mulatság persze hogy a horgászat volt, Zaccomer lévén kiskomám is igen korán megkapta első pecabotját, amivel a papának fogdosta össze a kishalakat, hogy azokkal a papa nagy - és finom - halakra horgászhasson. Ákosom több tucat kishalat fogott ki kb. fél óra alatt. Hááát...az én érzékeny lelkem nehezen tudja elfogadni, hogy kiskomám ehhez egy doboz izgő-mozgó csontkukac között turkál apró ujjaival. De őt természetesen nem zavarta, sőt jót mulatott az én sikoltozásaimon, amikor mindezt megláttam.... 

Mivel a bárányhimlővel napra nem tanácsos menni, a napsütéses órákat kiskomám igen fegyelmezetten az árnyékban töltötte, olvasgatással...

...és hogy mit olvasott? Hát - mindenfajta kényszer és szándékoltság nélkül - olvasókönyvet. Mert autók vannak benne.

Apa fittyet hányva az erősen áprilist mondó naptárnak, bizony belement a Balatonba, nem is kicsit, jól meg is fázott tőle, két napig nem lehetett hozzá szólni.

A jó időre tekintettel Jáhn néni fagyizója kinyitott, és mi fel is vásároltuk a fagyikészlet jelentős részét. Nem bántuk meg.

Gyuri papa 60. születésnapját egy kedélyes vendéglőben ünnepeltük. Utána pedig a közeli játszótéren buszra szálltunk, ahol Ákosom volt - természetesen - a sofőr.