Nos, igen. Jó ideje nem írtam, sok mindent kellene pótolni, de azt hiszem, ez már kimarad. Véget ért egy év, és ritkán van olyan, hogy ennek örüljek. A 2007 nem volt a legrosszabb az eddigiek közül, de azért komolyan próbára tett bennünket, kevés igazán felhőtlen, boldog pillanatot tudok felidézni...
Igen nehéz időszak közepében járunk, a karácsony ennek megfelelően eléggé minimálra sikerült, de összességében, minden nehezítő körülmény ellenére igen meghitt szentesténk volt. Ákos nagyon örült az ajándékának, annyira, hogy aludni is alig bírt, mivel persze aznap este nem tudta összerakni a repcsit. Másnap reggel szépen csendben folytatta az ipart, így mi jól aludhattunk igencsak sokáig.
A tegnapi este méltó volt a búcsúzó óévhez, mindjárt kora este elment az áram, így Ákos gyertyafényes fürdőt vett, közben bizonygatta nekem bátorságát:
- Ne félj anya, én megvédelek a sárkányoktól. Mert ugyan tüzet fújni nem tudok, de olyan izmos vagyok, hogy letépem a sárkány fejét!
Így hát félni nem féltem, ellenben bosszankodtam, bár, hogy valójában miért, azt nem tudom, mert a tv műsorért nem volt kár, mást pedig nem terveztünk. Végül sikerült villanyszerelőt szerezni (lakáson kívül volt a probléma), és még éjfél előtt lett áramunk. Aztán a fürdőkádból kellett kiugranom, már amennyire a jelenlegi mozgásomat ugribugrinak lehet nevezni, mivel üvegtörés hangja hasított az éjszakába. Először azt hittem, hogy az előszoba ablakunknak annyi, de csak az emeleti lengőajtót rúgta be egy erősen italos hatás alatt lévő német diák, aki többedmagával bulizott a felettünk lévő szomszédnál. Zacco persze utánament és visszahozta a fiút, aki beismerte tettét és ígéretet tett a helyreállításra. Hiszem, ha látom.
Nos, hát így teltek az ünnepek. Boldog új évet mindenkinek, a 2008 legyen sokkal-sokkal jobb év, mint a 2007.
