Kedélyes napok állnak mögöttünk. Mondjuk Ákosom szombaton végülis úgy döntött, hogy eltölt egy hetet a Balatonon, így az utóbbi napok szokatlanul nagy csendben teltek. Mi pedig - igaz, meglehetős hiányérzettel - éltük a picibabás hétköznapokat, merthát Áron még nem figyeli a naptárat, számára minden nap egyenértékű, ő bizony hétvégén is megéhezik éjjelente, ahogy nappal is, 2-3 óránként. Ákos mindeközben igen jól mulat a nagymamánál, ma például Keszthelyen voltak, ahol egy egészen fantasztikus vasútmodellkiállítást néztek meg, erről hajlandó volt nekem igen részletesen beszámolni a telefonban. Aztán négy (!) gombóc fagyit nyalt el.
Mi pedig vasárnap - a jó időre tekintettel - hármasban kivonultunk a Gellért hegyre, ahol igen kellemes órákat töltöttünk el. Áron horpasztott egyet apa kipróbált mellkasán...
Ezekután piknikelt egyet, majd böfizés közepette jót szundikált apa - szintén kipróbált - vállán.
Tegnap este pedig sort kerítettünk egy igazi nagykádas fürdésre, amolyan vízhez szoktatásként. Mert kiderült, hogy Áron valójában nagyon szeret fürdeni, ugyanúgy ahogy Ákos is annak idején, csak a víz hőmérsékletét kell jó melegre venni. A jól eltalált fürdővízben kiskomám még a hatalmas éhségről is elfelejtkezik...
