Ahogy az már egy új gyerek esetében lenni szokott, mindenki a hasonlóságokat keresi: kire ütött ez a gyerek, inkább apja-e vagy anyja-e, na meg hát főleg, hogy a bátyusra hasonlít-e az öcsitojás. Hát, mi némileg tanácstalanok vagyunk, Áron születése után közvetlenül az első megállapításaink egyike volt, hogy egészen más, mint Ákos, mostanság viszont egyre többször kap el bennünket a déjá vu érzése...
Nos, mindenki döntse el maga...
Én és a kisöcsém, fütyülünk a nőkre az idén....
A hétvégét a Balatonon töltöttük, mivel Lali papának születésnapja volt. Ahogy az már lenni szokott, a hét elejére jellemző kánikula azonnal továbbállt, amint a kocsiba beültünk...Ezzel együtt jól mulattunk, szerencsére volt program eső idejére is. Azért némi napsütés is volt persze, ezt kihasználva Ákosom például ijjazni tanult. Először is a papával nyilat és ijjakat gyártottak...
... majd kiskomám célozni tanult. A végén már akár három méterre is sikerült ellőni a nyilat, amikor sikerült megértenie, hogy az ellövés közben nem kell még lökni is...
Aztán voltunk Keszthelyen is, ahol fantasztikus modellvasút kiállítást láttak Ákosék, minden vasútbolondnak jó szívvel ajánlom. Mi Áronnal és a mamával eközben jól megáztunk a mindent elsöprő felhőszakadásban, még jó, hogy csak 50 métert kellett menni, míg fedél alá kerültünk, így is sikerült bugyiig beázni...Áront szerencsére védte a babakocsi.
Egy portré Áronról...
...és egy portré Ákosról.
