Hosszú és élménydús napok állnak a hátunk mögött. Pénteken megejtettük az éves rendes vidámpark-látogatásunkat. Négyesben mentünk, így Áron is velünk mulatott, igaz, ő csak módjával, elsősorban a babakocsiban elhelyezett mulattató eszközökkel. Egyelőre nem nehezményezte, hogy nem vittük magunkkal a hullámvasútra, sőt a dodzsemnél sem verte a palávert, hogy ő is akar. Jövőre, azt hiszem, már más lesz a helyzet.
Ákos pedig annyit nőtt tavaly óta, hogy végre felülhetett a 120 cm felett használható mulatságokra, ezt maximálisan ki is használta, többször is csúszott például a vizicsúszdán, amiről tavaly még elhajtották...
Azért a régi kedvencek is játszottak, a gyerekdodzsem továbbra is nagy sláger volt, ahogy az elvarázsolt kastély is, ahová legalább tízszer bement kiskomám...
A tűzoltós körhinta az idén nem annyira vezetési szempontból, mint locsolásiból volt kipróbálva.
A vidámpark újdonsága a torony, ami 55 méter magas és gyakorlatilag a szabadesést lehet rajta kipróbálni. Ez is magassághoz kötött, Ákosomat külön megmérték és beültették a székbe, hogy elég nagy-e. Na meg kérdezgettek engem, hogy biztos akarja-e ezt a gyermek. Hát akarta és nagyon tetszett neki, annyira, hogy többször is zuhant kiskomám. Egyszer rávettük apát is, na ő nem kívánkozott vissza...
Aztán pénteken este némi vacsorakitérő után lementünk a Balatonra, ahol az elkövetkezendő heteket kiskomám tölteni fogja.
Akár jó volt az idő, akár csapnivaló, Ákos egész nap verte a blattot, annyira bele van szerelmesedve a solo kártyába, és egészen ügyes már, végigverte a teljes családot, pedig - ellentétben a nagyszülőkkel - mi apával kifejezetten nem dolgoztunk azon, hogy ő nyerjen...
Szombaton és vasárnap jó idő volt, reggel és este fürdéssel. Ákosom persze napközben folyton kérdezgette, hogy mikor lehet már fürödni menni... Áron is élvezte a strandot, ő persze csak a partról figyelte a család többi tagját pancsolás közben árnyékos babakocsijából.
...közben pedig nyálat habosított nagy lelkesedéssel...
Ákos fürdés után...
Áron a nagypapival.
