lucilla viszontagságai

Áronom

Nagy nap ez a mai, Ákosom ma ment először iskolába. Mindannyian nagyon izgatottan készültünk erre a napra, én már egy hete szaladgálok mindenféle boltokba és esténként, éjjelenként bekötött könyveket, füzeteket, mindenféle csomagokat gyártok kiskomámnak. Apát megbíztuk a betűtartó betűkkel való feltöltésével, amit ő nagy szentségelések közepedte végre is hajtott (na erről ma kiderült, hogy nem is így kellett volna...). Tegnap elmentünk a hágendázsba és fagylalttal ünnepeltük meg a nagy pillanatot.

Ma reggel hatkor felkeltem, hogy friss muffinnal segítsem az ébredés-indulás dolgot, nem mondom, hogy nem fájt, mert hát éjjel kettőig szerveztük a kiutazással kapcsolatos ügyeket, úgyhogy asszem, ez sem lesz mindennapos, kiskomám kénytelen lesz beérni este sütött süteménnyel a továbbiakban, de hát a mai nap azért különleges. Ákos is kellően izgatott volt ahhoz, hogy meglehetősen könnyedén pattanjon talpra. Reggelinket emelkedett hangulatban költöttük el, aztán Ákos apával biciklire pattant, mi pedig Áronnal gyalog indultunk az évnyitóra.

Megérkezésünkkor a terem már tele volt izgatott gyerekekkel és még izgatottabb szülőkkel. A tanítónéni néhány szóval üdvözölte az elsősöket, mesélt nekik arról, hogy kirándulni fognak a betűk és a számok országába (erre persze rögtön bekiabált az egyik gyerkőc, hogy ő már százig is tud számolni, amire Ákos is rögtön rávágta, hogy ő is...). Aztán szépen sorba állítva az első zé osztály lemasírozott az udvarra, az évnyitó ünnepségre.

Az évnyitó szerencsére nem volt túl hosszú és cizellált. Az elsősök ajándékot is kaptak: egy vajdás pólót, ami a testnevelés felszerelés része lesz. Az évnyitó után visszamentünk az osztályterembe, ahová még a szülők is meghívást nyertek egy kis időre. Ákos nagyon lelkes volt, tátott szájjal bámulta a tanítónénit.

Áron pedig egy tündér, az egész hercehurca alatt aludt vagy mosolygott, csak az utolsó öt percben érezte úgy, hogy ő is hozzászólna az elhangzottakhoz, és kedélyes gajdolásba kezdett.

Hamar eljött a pillanat, amikor a szülőket a tanítónő néhány keresetlen szóval távozásra szólította fel és el is kezdődött az oktatás. Mi Áronnal hazasétáltunk és aludtunk egy jót, mert a hatórás kelés bizony hagyott némi álmosságot bennem.

Ebéd után mentem vissza Ákosomért. Az osztály terem felé igyekezvén összefutottam a tanítónénivel, aki beszámolt arról, hogy nagyon jól sikerült az első nap, noha fárasztó volt, hát gondolom, hogy egy zsák bolha megszámolásával könnyebb dolga lett volna.

Ákos nagyon vidáman jött ki, hátizsákkal a hátán. Elmesélte, hogy jó volt, jól érezte magát, de nem történt semmi különös, úgyhogy ő részéről be is fejezte a beszámolót és rohant a biciklijéért. Később kérdezősködésemre beszámolt arról, hogy bemutatkozott az osztálynak, hogy ő Ákos, a Kincskereső oviba jár (sic!) és mivel április 7-én lesz hét éves, mert ugye az mindjárt itt van, úgyhogy ő majdnem hét éves. Elmesélte azt is, hogy lerajzoltak egy dobókockát, mert lesz holnap matika (sic!) órája, meg labdát, mert lesz testnevelés órája, meg egy könyvet, benne á, bé és cé betűkkel, mert lesz olvasás órájuk is. És biztos, ami biztos, még odarajzolta alá az óvodai jelét és fejből leírta a teljes nevét is, megjegyzem hibátlanul, ami nem kis művészet, még a felnőtteknek sem szokott sikerülni elsőre.

A nap lezárásaként apa részt vett a maratoni, két és fél órás szülői értekezleten.

Nagy változások vannak készülőben. Merthogy költözünk. Viszont nemcsak utcát, hanem várost, sőt országot váltunk. Zacco hatalmas boldogságára az elkövetkezendő néhány évet hidegebb éghajlaton töltjük, Zacco munkavégzésének helyszíne a jövőben ugyanis Lund.

Nem mondom, hogy nem fosok, hogy hogyan is fogjuk ott berendezni az életünket, két gyerekkel, akik közül Ákosnak ugye most kezdődik az iskola, de néhány hónap múlva ismét ovis lesz, illetve iskolaelőkészítős, mivel a svéd gyerekek 7 évesen mennek iskolába, na meg a nyelvet is meg kell tanulni nagy hirtelen. Meg hát fel kell építeni egy komplett háztartást is, ami 1700 km távolságot áthidalva nem kis művészet lesz. Áronomnak persze nagyjából mindegy, hogy itthon vagy ott tömöm a szájába a cicit, de készülni kell a hidegre, a hóra (hehe, MUSZÁJ például beújítanom egy új babakocsit, ami fut a havon), ki kell cuccolnom több évre elegendő ruhácskát is, meg ugye a teljes bébiellátó infrastruktúrát, ideértve a néhány hónaponként lecserélendő játékparkot is. Na, nem lesz könnyű az elkövetkezendő néhány hónap, azt hiszem. Zacco persze elmondhatatlanul boldog, hogy végre skandináv levegőt szívhat jó ideig.