Még csak a közepén tartunk ennek a hétvégének, de már haza is jöttünk egy kétnapos kirándulásról, amit Ákossal és Áronnal hármasban abszolváltunk. Történt ugyanis, hogy meghívót kaptunk családilag a főosztály éves rendes kirándulására. Zacco bokros teendői miatt nem kívánt hozzánk csatlakozni, de én gondoltam egy merészet és két gyerekkel, valamint egy halom cuccal felpakolva nekivágtam az útnak Dobogókő felé a péntek délutáni csúcsban. Igen szerencsések voltunk, minden várható nehézség elkerült bennünket. Kezdve a forgalommal, ami igen baráti volt az indulási időponthoz képest, nagyjából két órával azután, hogy egy babakocsival (benne Áronommal), valamint egy bőrönddel, az éjjel fél egykor kisült süteménnyel és a légzésfigyelővel felmálházva elindultam a garázs felé, meg is érkeztünk a célállomáshoz. Közben Ákost felmarkoltam az iskolában, majd útba ejtve a város leghúzossabb útvonalait (Hungária, Szentendrei út) nekivágtunk. Körülbelül tíz perccel az indulás után mindkét ded bevágta a szunyát a hátsó ülésen, úgyhogy még a rádióból is az szólt, amit én akartam hallgatni (és nem kellett ripítre tenni a kilencest az alma lemezről, hogy aztán az szóljon orrvérzésig...).
Megérkezésünk után becuccoltunk a szobába, ahol azonnal meg kellett csinálni a házi feladatot, majd csatlakozva a főosztály többi tagjához vacsorázni indultunk. Ákos és persze főleg Áron azonnal a középpontba került, mindenki oda volt, meg vissza, hogy milyen szép és nyugodt gyerekeim vannak. Ákos a legjobb formáját hozta, egész este egy tündér volt, semmi vita, semmi para nem volt. Szerencsére más kollegák is hoztak gyereket, játékos bőröndjével azonnal becsatlakozott az autózásba és társasozásba. Csak este 10 után kezdett elszabadulni a pokol, eddigre már az összes gyerek eléggé fáradt volt ahhoz, hogy visítva kergetőzzenek, úgyhogy el is vonultunk aludni. Áron ekkor már - kifáradva a sok néni ajnározásától - szépen horpasztott a babakocsiban. Az éjszaka is a szokásos volt, pedig Áronom kénytelen volt beérni a babakocsival, mint ágy, mert utazóágyat nem szerveztem időben neki. Ákos pedig igen boldog volt, hogy végre megtudhatta, milyen is az ágyban tévére elaludni, ez elég gyorsan sikerült, amit azt hiszem, a Hobo koncertnek köszönhetünk, amit a dunán adtak tegnap este...
Ma - mivel a babakocsi nem terepjáró - a túrát kihagytuk, helyette az üdülő kedélyes játszóterén múlattuk az időt. Ákos kipróbálta a retrojátékokat:
A kedvenc ez a futóhordó volt.
Áron pedig a hideg időre tekintettel magára öltötte az őszi kimenős szerkóját és nagy vidáman számolta a faleveleket...
Ebéd után pedig szépen visszacsomagoltunk mindent a kocsiba és kedélyesen hazafurikáztunk. Igaz, csak Áron vágta be a szunyát, ennek megfelelően a kilencest halgattuk egész úton, na meg Ákosom fecsegését, ami igen szórakoztató volt, ahogy az már lenni szokott.
